-Na, gyerekek mi kell ahhoz, hogy terepasztalos hadijátékot tudjunk játszani?
-Szabályok!
-Kockák!
-Sok-sok figura!
-Mármint festett figurák. Szép festett figurák!
-Igen, igen és mi az ami még kell nekünk, hogy wargamet játszhassunk?
-Hát kell nekünk egy (legalább egy) terepasztal.
Bizony kell! Sőt tovább megyek, kell egy asztal, amire a terepasztalt tehetjük.
Nagyon régi vágyam volt, hogy itthon is legyen egy hely, ahová többé kevésbé permanens módon egy terepasztalt fel tudok állítani. Nos ebben a házban erre megvan a lehetőségem. Az elképzelésem az volt terepasztal terén, hogy moduláris legyen. Még régen a warhammeres időkben Szeli barátom készített egy nagyon leleményes, élethű és masszív terepet, ami 6 db 2 lábX2 láb-as mdf lapokra épült „bányapálya” volt.
Ez megrendelésre készült , ha jó emlékszem egy régi Fluffisztánra, ahol tényleg egy bánya szerepét töltötte be egy szcenárióban. Aztán nagyon sokáig nálam volt és hegyes, kanyonos terepként használtuk egészében vagy csak egyes elemeiben leginkább 40k csaták alapjaként. Hogy most hol van nem tudom, egy Fluffisztánra még elvittem, aztán ott is hagytam, azóta nem ismerem a sorsát. Hozzá tartozik a dologhoz, hogy a GW csak ezután a pálya után jött ki a saját műanyag moduláris terepasztalával. Ki tudja, lehet kémeket alkalmaztak :)
Mint látható, elég sok variát lehet a terepbe bevinni, pláne extra tereptárgyakkal, így egy 40k jellegű lövöldözős játéknál roppant hasznos a dimenziói ellenére is.
Szóval ennek a mintájára képzeltem el a saját asztalomat. Mindenképpen szerettem volna ha a egyszerű, teljesen sík, műfüves vagy éppen battlemat borítás helyett valamilyen domborzat legyen az alapon. A terv az volt, hogy 6 db négyzet alakú modult lehessen variálni bizonyos „beleépített” elemmel, mint például út, folyó és állóvizek. Ezeken kívül nagyobb dombok, hegyoldalak is a készülhetnek így. Természetesen ezek tovább variálhatók olyan tereptárgyakkal, amiket extrában helyez fel az ember. Ilyenek a különböző épületek, romok, erdők. Persze idővel lehet, majd olyan asztal elemeket készíteni, amik magukban tartalmazzák az ezeket. Ezzel módszerrel tudom ötvözni a teljesen beépített terepasztalok relatív életszerűségét a szőnyeg/battlemat+tereptárgyak kombók variálhatóságával.
És itt értem el oda, hogy miért is strapálom magam ezzel az építkezéssel, amikor elég egy zöld terítő, meg pár nyomtatott ragasztott papírépület meg műanyag fa erdő és hajrá lehet dobni a kockát. Nos hát azért, amiért igyekszik az ember szépen kifestett, talpalt figurákkal játszani és nem csak szürke, alapozott nagyjából valami papírtalpon lévő figurákat tologat. Számomra a ilyen-olyan félig kész, műanyag épületes, sörösdoboz tartályos, könyvhalom dombos , papírszalag folyós terepasztalok pontosan annyira kiábrándítóak, álljanak rajta, bármilyen szépen kifestett figurák,mint a fehérre, feketére alapozott vagy műanyag szürkén netán fémesen csillogó figurák halmai. Ez nem azt jelenti, hogy márpedig én sosem játszanék olyan asztalon vagy olyan figurákkal, de ha lehet, akkor inkább a lehetőségekhez mérten kerüljük el, mivel szerintem, a TTQ festettségi szint nemcsak a figurákra, de a terepasztalokra is vonatkozik.
Szóval van mindenféle terepasztalom, de valamire rá is kéne ezt rakni. Gyakorlatilag a wargame-es pályafutásom kezdetétől van egy pár 12mm vastag OSB lapom, amit asztallapnak használok mivel a kettő lap 6 láb hosszú és valamivel nagyobb, mint négy láb széles felületet eredményez egymásba illesztve. A lábak, azonban mindig is problémát jelentettek. Soha nem volt olyan stabil alkalmatosságom, amit aztán szét is lehet szedni és könnyen elrakni. Ez viszonylag fontos lett volna, mivel az előző lakásom 49 négyzetméteren terpeszkedett szóval állandó asztalt csak akkor tudtam volna használni, ha megtanulok a levegőben járni. Ez az új helyen már nem probléma, de ettől függetlenül szerettem volna, ha az asztal azért felszámolható fűrész és kalapács nélkül is ugyanakkor elég stabil ahhoz, hogy ne szakadjon össze a rátámaszkodó hadvezérek és seregeik súlya alatt. Ezen kívül az asztallapon kell legyen egy keret, ami nem engedi szétcsúszni a terepasztal elemeit, sőt legyen ez elég széles ahhoz, hogy rá lehessen támaszkodni segítvén az asztal közepe felé történő nyújtózkodást.
Ideiglenes megoldás volt 3 db tapétázó asztal összetolása az OSB lapokkal a tetejükön, amihez lécekből eszkábáltam a keretet. Ez látszik a képeken is, hogy alapvetően nem rossz megoldás, de részben mert az idők során a z OSB lapok eléggé elhasználódtak részben mert a tapétázó asztalok nem voltak valami stabilak nem lehetett a végleges állapot.
Mivel bátyám révén hozzájutottam némi faanyaghoz az volt a tervem, hogy ezek felhasználásával építek egy stabil aljat, amire fel lehet majd tenni az OSB lapokhoz hasonló méretű fedelet. Eredetileg kettő darab, masszívan egybeépített, 4 lábon, álló körül belül 4 láb szélességű, de csak 35-40 cm hosszú, 80-90cm magas „bástyát” képzeltem el. Ezeket 2 méter hosszú, távtartó deszkák, kötötték volna össze, de oldható kötéssel, mondjuk szárnyas anyákkal. Erre került volna fel a kettőbe hajtható asztallap, amin már rajta van a keret. Azért így készült volna, mert az asztal elemeit így könnyen lehet elrakni az útból netán kivinni a szobából illetve ilyesmi elkészítésére elegendő anyagom volt itthon. Mindenesetre mielőtt belekezdtem volna gyűjtögettem az anyagot és a tapasztalatot a sikeres végrehajtás érdekében.
Márciusban fedeztem fel egy hirdetést, amiben 5000 forintért árultak darabonként 8x8-as fenyőgerendákból ácsolt kivehető lábú asztalkereteket. A dimenziói 131cmx65.5cmx72.5cm. A méretekből láttam, hogy hosszra és szélességre a fent vázoltakhoz nagyon hasonló alkalmazást tudtam volna potom pénzből összehozni, mindössze kettő darab ilyen asztalkeret megvásárlásával. Egyedül a magassággal nem voltam kibékülve, keveselltem a 70 egynéhány centi, úgy éreztem, hogy még a plusz asztallappal együtt is alacsony lesz.
Azért gondoltam ezt, mert viszonylag magas vagyok és nem szeretek görnyedezni. Na de ennyire kérdezhetnénk? Nos ha egy átlagos 28mm-es figura 175 cm az életben akkor én 32mm vagyok figurában.
Végül némi fejtörés után arra jutottam, hogy veszek 4 darabot az asztalokból és ezekből ácsolok majd valamit.
Hozzá tartozik, hogy ekkorra már jócskán tudatában voltam annak a problémának, hogy a terepasztal éppen nem használt elemeit bizony tárolni kell valahogy és valahol. Az asztal alatti nagy üres terület eléggé kínálta magát, de szerettem volna ezt némileg szervezett módon tenni. Az gondoltam, hát, hogy a négy asztalkeretből kettőt-kettőt egybeépítek a felsők az asztallapot tartják majd, az alsók meg polcok lesznek a nem hasznát terepasztal elemeknek.
A terv addig tartott, ameddig hazaértem a keretekkel és gyorsan összeraktam kettőt. Ekkor realizáltam, hogy az asztalok magassága teljesen jó lesz mindenféle rásegítés nélkül is, viszont a kettő helyett három egybeépítésével egy olyan masszív, de szétszedhető alapom lesz, amilyenre vágytam. Ráadásul a koronavírus járványnak köszönhetően benézhettem Michael és Alan Perry wargame szobájába az asztal alá is ahonnan nagyszerű ötletet meríthettem, hogyan helyezzem el az éppen nem asztalon lévő terepasztal elemeket, azok törése, kopása nélkül úgy, hogy könnyedén lehessen válogatni közöttük. Ebben rosszban tehát volt valami jó is.
Szóval az asztalom úgy néz ki, hogy három masszív keret van egybecsavarozva. A lábaik kivehetők, az asztallap négy részben lejár. Az azt helyén tartó, deszkakönyöklők, amik a terepasztal elemeinek a helyükön tartását is szolgálják szintén lecsavarozhatók. Az asztal alatt kerekes keretek vannak a terepasztal elemeinek és szintén kerekes polcok az egyéb tereptárgyaknak. Így aztán ha nem is egy pillanat alatt, de azért szét lehet szedni az egész hóbelevancot, ha netán kell a hely a táncnak.
