Körülbelül egy évvel ezelőtt indult egy nagyszerű „kihívás” Ambasa és Balogh János kezdeményezésével, ami arról szólt, hogy aki rész kíván venni benne építsen magának egy harmincéves háborús sereget illetve annak kezdeményét, minderre körülbelül egy év áll a rendelkezésre. Az apropót az adta, hogy idén november 8-án volt 400 éve a Fehérhegyi csata a harmincéves háború első jelentős és hát igazából sorsdöntő ütközete. A részletekről itt lehet olvasni.

A csata november 6-ra volt kitűzve a IX. Márton napi Makett kiállítás és vásár helyszínén, ami sajnos a COVID helyzet miatt nem került megrendezésre. Sebaj majd ha élhetőbb idők jönnek összegyűlünk akkor.

Nos a linkelt bejegyzésben leírt vállalásaim első részének bemutatása lenne ennek a bejegyzésnek a tárgya. Azaz egy gyalogos regiment vagy akár tercio. Mivel ennek a blog indulásának az apropója is egy Pike & Shotte gyalogos egység volt, amit katolikus oldalra szántam és követem az egyszerre két oldal készül egy korhoz elvet ezért a következő gyalogos egység protestáns oldali kellett, hogy legyen.

Éppen ezért felváltva készítek egy-egy egységet a katolikus és a protestáns oldalra is viszont ha akad egy ellenfelem hasonló sereggel, akkor elég a zászlókat lecserélni és máris megfelelő ellenoldal tud kiállni a pástra.

Tehát ez a regiment svédnek készült, főleg mert a Warlord Swedish Infantry Regiment dobozából készültek.

Warlordos szokáshoz híven a doboz az alap műanyag figurás keretek mellett néhány fém kiegészítőt tartalmaz.  Az öt extra fém figura mellett a svéd arculatot a Swine Feathernek csúfolt muskéta támaszokkal és a cabasset sisakokkal

gondoltak a warlordosok hangsúlyosabbá tenni, ezeket szintén fémből készült verzióban kapjuk a dobozban.

De mondom ekkor még nem volt semmiféle jellegzetes pláne egységes ruházat, páncél avagy fegyver, ami csak erre vagy arra a népre, nemzetre volt jellemző.

A figurákat már az első egység készítésekor lesorjáztam és összeállítottam. Most csak talpra kellett állítani őket illetve a sisakokat meg a pikákat meg a muskétások támaszait kellett felapplikálni.  Ennek mikéntjéről bővebben lehet olvasni a blog első bejegyzései között.

Az elsőnek elkészített egység felállásához képest viszont némi változtatást eszközöltem a muskétások elrendezésében. A 2x2x6-os megmaradt, de front nem 6 figura széles és kettő figura mély, hanem 4 figura széles és három mély elrendezésben készült el. Ez az elrendezés inkább blokk szerű és jobban imitálja az eredeti felállást, ahol a muskétások a tercióknál 8-16 ember mélységben harcoltak a pikások szárnyaiként és még holland és svéd hadrendekben is 6 ember mélyen álltak fel. Ennek a figurák szempontjából az a jelentősége, hogy a célra tartó és muskétát vivő figura 50-50 százalékban van a kereteken, tehát egy 12 figurás mangában/sleeveben, azaz muskétás szárnyban a fenti felállásban 2 figura a második sorból kénytelen lőni.

Sajna ez nehezen megvalósítható, ha a figurák egyesével vannak talpalva és a talpuk közepén állnak, mivel a muskéta csöve miatt nem férnek el egymástól. Szóval négy célra tartó figurát kissé oldalra eltolva talpaltam, hogy egymás mellett lőve elférjenek a muskéták csövei. Az elsőnek elkészült egység muskétásait is átrendeztem ennek a felállásnak megfelelően, ott mivel nem akartam újratalpalni őket bizony variálni kellett a figurákkal, hogy azok kerüljenek egymás mellé/mögé , ahol van elég játék erre. Szűkösen, de azért összejött a dolog.

Az első egységet olyan szín kavalkáddal festettem meg, ahogy csak tudtam, úgy hogy ne kerüljön egymás mellé két egyforma figura. Nos utáltam is rendesen. Alaposan meg kell tervezni, hogy melyik figurának milyen színű alsója felsője kalapja tolla legyen. A festés maga nem haladós úgy érzed, hogy sosem készülsz el.

Ennek fényében a svédeket már inkább egy színűnek szerettem volna úgy, hogy persze azért ne legyen egyenruházatuk. Svéd seregben voltak úgynevezett színes regimentek. Ezek egy része svéd egy része német illetve egyéb nemzetiségű zsoldosból állt. A régebbiek a sárga, kék, piros és zöld regimentek. Hogy miért hívták őket így arra több teória is létezik. Egyik adja magát, hogy a ruhájuk színe miatt. Ezzel kapcsolatban én ugyan tamáskodom, lévén, hogy 1000-2000 emberről beszélünk, akiket a kinézet miatt valamiféle központi logisztika kellene hogy felszereljen egységesen ráadásul ennek utánpótlásának is lennie kéne részben a veszteségek részben a felszerelés elhasználódása miatt. Azonban ilyen logisztika akkoriban nem volt. Lehet, hogy a tisztikar illetve egy kisebb mag a megfelelő színbe öltözött, esetleg a legénység egy-egy ruhadarabja az ezred színeiben pompázott, de nem hiszem, hogy a teljes ezred egységes színű ruhát, mégha nem is egységes szabásút hordott volna. A másik teória, hogy csupán az ezredek zászlai voltak színesek egységesen.

Az egyenruhás averzióim ellenére úgy döntöttem, hogy a figurákat legalábbis árnyalatukba egy szín mentén festem ki. Kettő között vacilláltam a sárga, ami a doboz borítóján is szerepel illetve a kék. Végül is elsőre a kék mellet döntöttem méghozzá azért, mert ezzel a színnel a napóleoni francia gyalog vadászoknál jó tapasztalatokat szereztem. Ezen kívül ki akartam próbálni a kék árnyalatos kombókat a majdani ACW figurákhoz illetve több helyen is olvastam, hogy a kék egy viszonylag elterjedt ruhaszín volt abban a korban, ha egyáltalán festett anyagból volt a ruha. Így sikerült az egység, sajnos sem a fénytechnikám sem a fotóaparátom nem az igazi. Asztali lámpa és mobiltelefon ennyit tud.

A csereszabatos lobogók volt még a kérdés. Az egységnek készítettem a svéd kék regiment egy zászlaját, egy hollandus és egy francia valamint egy általános katolikus burgundi keresztes zászlót is. Ez csak annyi, hogy a zászlórúdról le lehet húzni a papír lobogót és mehet is a helyére a másik.

Ahogy a egyik előző bejegyzésben írtam, már egy ideje dolgoztam egy moduláris falu projecten.

Nem akarnám különösebben ismételni magam, annyi fejlemény van az ügyben, hogy elkészültem vele :)

Jelen állapotában hangulati és taktikai tényező is lehet a terepasztalon a középkortól egészen akár a XIX. századig. Hogy ne legyen annyira kihalt készítettem hozzá állatokat és néhány lakót is. Az állatok a Warlord műanyag keretéről valók a parasztok meg minimális konverzióval némi vegyesfelvágott Gripping Beast Dark Age Warriors illetve Warrlord Pike&Shotte Clubmen Militia meg egy szintén warlordos kelta női figura.

Amiről nem írtam még, az az, hogy az épületeket és a fákat hogyan csináltam.

Épületek:

Az épületek falai a már sokszor emlegetett 0,5 cm-es habosított PVC-ből készültek.

A falakon látható keret vagy ráma és a nyílások keretei, 0,5 mm vastag sztirol lemezből vágott csíkok.

Ezt a felragasztás után kicsit megdogoztam a Dremel drótkefével így némileg organikusabban néznek ki.

Az egész falat keretestül mindenestül vékonyan átkentem Patex folyékony szög pasztával eltüntetve a műanyag hatást.

A tető alapja szintén sztirol lemez. A zsindelyes tetők karton papírból egyesével kivágott és ragasztott lapkákból készültek. A zsúptető valami régi kabátbélés műszőrméje. Ezt úgy csináltam, hogy a sztirol lemezre három csíkot ragasztottam a műszűrből átfedéssel illetve egy csíkkal lefedtem a tetőgerincet. Ezután nagyon alaposan felhígított faragasztóval beáztattam a szőrt és fentről lefelé lefésültem egy kefével.

A gerincen látható fa rátétek (gőzöm sincs mi a nevük) bambusz saslikpálcából készültek. Ezeknek a szabályos henger alakján rontottam némileg csiszolással és Dremmelel.

A ajtók sztirol lemezből vannak, a fa mintázatot karcolással alakítottam ki. 

Az épületek melletti ág kerítések fogpiszkáló és spárga segítségével készültek. A földes tapasztás a talpazáshoz használt fakittből van.

A farönköket rózsabokrok metszése után maradt ágakból vágtam. A fűrészbak fogvájóból a szerszámok sztirol lapból készültek.

A kutat habosított pvc-ből hajlítottam és pákával karcoltam a kő mintázatot. A felépítmény sztirolból van és a házaknál taglalt zsúp. A kötél teafilter zsinórja, a vödör egy ágyús készletből származik.

A kétszintes épületet, eredetileg egy szintén nagyobb ívű project egy fantasy, Game of Thrones azaz inkább Song of Ice and Fire játék részeként annak a fogadónak szántam, ahol Catelyn Stark elfogja Tyriont. Ebben a faluban most egy módosabb gazda rezidenciájának szerepét játssza. Ez a magyarázata a sok drótos üvegablaknak. Az ablakok műanyag dróthálóból készültek, a hálót sztirol lapra ragasztottam fel és ezt illesztettem be az ablaknak kivágott résbe.

Az épületek alapjait a figurák talpazásánál bevált módszerrel fakittel borítottam és homokkal meg sóderral szórtam le.

A kiskertben a növények a falombozat (lásd később) műnövényeiből, saját készítésű nádnak vagy kukoricának szánt műnövényből (erről majd másik bejegyzés készül) illetve káposztának szánt papírgalacsinból állnak.

Szalmaboglyák terrakotta színű DAS levegőn száradó gyurmából készültek. Alkalomadtán csinálok erről is tutorialt.

Az alapok füvezése úgy készült, mint a már korábban leírt terepasztal elemek füvezése.

Festés

A megszokott flakonos világosszürke alapozás után a falak Pentart csontszínt kaptak a keretek, rámák, nyílászárók sötétbarna alapon világosabb szárazecset. Ennek nyomán a falak is koszolódtak némileg, de ez még jól is áll rajtuk. A zsúp- és a zsindelytető is sötétbarna alapból szárazecsetelve világosabb fel 3-4 árnyalattal.

Az állatokat a macskák kivételével talpra kerültek így ide-oda pakolhatók esetleg játékban objektívának használhatók. A tehenek festésésnél voltam kissé bizonytalan. Nem akartam nagyon modern állatokat és bevallom gőzöm sincs mikortól vannak a jellegzetes fehér tarka szarvasmarhák. Így aztán egyfajta kompromisszumként barnás fekete tarka izéket festettem, nyilván ezek bármikor módosíthatók.

Fák

Virágkötöző drótból alakítottam ki a fa törzsét és az ágakat úgy, hogy egy köteg drótot csavargattam egymáshoz a képeken látható módon. A drótot Mester tapasszal borítottam be részben, hogy elfedjem a drótok alakját részben, hogy valami textúraféleséget alakítsak ki. Annak a száradása után pedig az egész fát fehér falfestékbe mártottam és hagytam magától lecsöpögni majd megszáradni. Ettől lett szép sima, de mégis egyenetlen a felület. Festés barna világosodó árnyalatai szárazecsetelve. A lombozathoz egy ki tudja minek szánt műanyag növényből készült. A képeken talán látszik, hogy eredeti kialakításában egy kis négyszög csúcsaiból erednek a növénykék, amiket a négyszög közepén lévő lyukkal rögzítettek egy szintén műanyag keretre. erről a keretről minimális erőfeszítéssel le lehet húzni egy-egy ilyen bizbaszt. Ebből a valamiből húztam fel egyet vagy kettőt a drót ágak végére. Így egész pofás lombozat formát lehet kapni.

Számtalan alternatív szabály és figura érhető el idővel vásároltam ezt-azt és mivel a van még némi gw-s bitzem is gondoltam csinálok valami fantáziát. Skirmish léptékben képzeltem el a dolgot eleinte az Osprey  Dragon Rampant formáján. Mivel nemrégiben megjelent a SAGA Age of Magic megerősítést nyert a kívánság. Az első lépéseket viszont a Frostgrave  szerint tettem meg méghozzá a hozzávaló asztal elemek elkészítésével illetve pár (jelenleg pontosan egy pár) tereptárgy elkészítésével. Mindhárom játékhoz jó lesz persze az alap és amit rárakok, mivel alapvetően mindhez elegendő a 4 x 4 lábas asztal, de mint már mondtam alapvetően a Frostgrave-hez kezdtem el az építkezést.

Az elképzelés egy egyszerű sima kiemelkedésektől és bemélyedésektől mentes alap, amit rusztikus, köves, macskaköves utak, utcák, sikátorok hálóznak be. Természetesen szempont volt, hogy az elemek minden oldalukkal passzoljanak egymáshoz. Ezt úgy értem el, hogy a négyzetek szélein azonos távolságra ért véget minden út természetesen azonos szélesen méghozzá oldalanként három helyen. Illetve ahol nem futott út ott is kialakítottam egy kis köves mintájú türemkedés. Ez utóbbiak lezárhatják a másik elemen át futó utat illetve egymás mellet kis amorf terecskét képeznek. Az utakat nem szándékoztam egységes „borításúnak” kialakítani azaz vannak macskaköves, vannak téglaszerű meg sima kő borítást imitáló részek is. Így viszont két elem találkozásánál szembetűnő lehet, hogy ha két eltérő minta találkozik. Ezt elkerülendő a elemek széleinél 1-2 hüvelyk hosszan egységesen töredezett kőborításba megy át minden út és a kis betüremkedések is ilyen mintát követnek. Az alapok teljesen síkok a tereptárgyak szabadon pakolható akár az utakra is, azoknak alapvetően csak látvány illetve hangulati funkciója van.

Hogyan készült?

 A megszokott 60x60 centiméteresre vágott 3cm vastag XPS lapokra felrajzoltam az utak körvonalát. Ezután néhol azért benyomkodtam főleg az utak felületét, hogy ne csak a vonalvezetésük legyen girbe gurba , hanem a felszínük is. Majd egy kifejezetten erre a célra való hungarocell daraboló pákájával belekarcoltam köves mintázatokat. Ezt az eszközt angolul hot wire cutter néven nevezik.

Az XPS lap felszínének kialakítása egy rombusz alakú rácsozatot mintáz  azért, hogy a vakolat megálljon rajta, hiszen ezek alapvetően lábazati szigetelőnek készülnek.  Ez amúgy általában nekem is jó szolgálatot tesz, mert a terep alakját adó glettanyagnak is van mibe kapaszkodnia. Most viszont egy annyira vékony réteget akartam felvinni a glettből, hogy kilátszott volna alóla a rácsozat így azt le kellett csiszolni. Ha az a utak kialakítása előtt jut az eszembe, akkor kisebb szopás lett volna, de sajna nem így történt. A 60-as csiszolóvászon mindenesetre tette a dolgát. A glett száradása után egy PVA+finom homok szórás és kész is volt a felszínem. A homokos rész a már megszokott sötét fosbarna színt kapta a z utak meg feketéből szárazecsetelve szürkültek ki mint ahogy a sziklákat szoktam festeni. A végén a szokásos színtelen lazúrréteg. Most talán nem csillog annyira egyelőre megspórolom a matt lakkot, de ez még változhat.

Tereptárgyak

A képeken látható terepek egy része még a W40k-s időszak terméke illetve van egy GW-s műanyag varázsló torony is a pályán. Amiket kifejezetten most készítettem az a romos katedrális és a temető.

A katedrális

1,5 cm vastag falakkal rendelkezik 3 rétegnyi 5mm vastag,  habosított pvc lemezből készült.

Ez általában hirdetőtáblák anyaga én is egy dekor cégtől szerzem be. Szeretem, mert könnyen vágható, jól csiszolható, fúrható, sőt reszelhető, könnyű, de erős. Ideális modellező anyag. Pillanatragasztóval szoktam ragasztani és bármilyen modellezéshez használatos festékkel festeni. Az épület alapja egy 4mm vastag rétegelt lemez, amire gipszkartonból ragasztottam fel a padlót, ami egyben a falak megtartására is szolgál. Ebbe karcoltam bele a padló kő mintázatát. Az építés alatt a falakat egyszerűen felcsavaroztam pozdorja csavarral az alapra és csak a készre festés után ragasztottam véglegesen a helyükre őket. Ez azért volt hasznos, mert így az adott munkafolyamatot megkönnyítendő tudtam szétszedni és összerakni az épületet. A falak kőminázatát itt is elektromos pákával karcoltam.

A rózsaablakok is a habos pvc-ből fúrtam faragtam ki. Fekete alapozás után  egy régebbről maradt szürke festékkel fújtam rá. Ez a MOTIP márkájú festék a fújás után kicsit megdagad, ha jól rémlik akkor autóknál használatos kőfelverődések ellen vagy valami ilyesmi.

Mindenesetre egy ilyen terepen foltokba fújva műanyag felszínt kevésbé műanyag hatásúvá varázsolja. A végén csontszínű akrillal szárazecseteltem. Van bent az épületben egy kőoltár ez nincs rögzítve.

Temető

Az alap itt is 4mm-es rétegelt lemez, a katedrális után kimaradt darab. Mivel terveztem egy kiásott sírgödröt ezért a temetőt muszáj volt kiemelni, hogy legyen mibe mélyíteni a gödröt. Ezért 2cm vastag XPS lemezt ragasztottam fel. A középkori jellegű városban lerekesztett gótikus halloweenes kialakítás nem véletlen. Lehetett volna egy dombszerű kissé talán hagyományosabb kialakítású is a terep, de így hatásosabbnak és frostgavesebbnek érzem. A temetőbe elhelyezett mauzóleum egy MiniMonster terep ihlette épület. A szintén habosított pvc-ből készült a teteje, ajtaja, ablaka sztirol lemez meg tejfölös pohár. A támfalak díszei fagolyók és whfb goblin lándzsahegyek. A festésre nem vagyok büszke. A tetőt patinás rézborításúnak szerettem volna megjeleníteni. Hát úgy ahogy sikerült. Maga az épület levehető a terepről, hogy egyéb helyen is fel lehessen használni. A mauzóleum mögötti fa egy műanyag bonsai törzse mágneses alapon szintén eltávolítható a terepről. Az út a terepelemnél leírt technikával és szerszámmal készült.

Nos Frostgrave-hez ez a terepmennyiség még talán kevés, de tervbe van véve még némi romos épület illetve szimpla rom építése is. Ezen kívül ezt a macskaköves alapot fel lehet használni 2. világháborús hadszínterek megjelenítésére is. Persze ehhez tele kel zsúfolni házakkal netán romokkal. Szerencsémre az Alternative Toys Workshop pont most kezdett el gyártani olyan mdf épületeket, amelyekből akár egy budapesti sikátorosabb kerületet, akár egy francia kisvárost is fel tudok majd építeni.

UPDATE: Picit csinosítgattam az új épületeken. Nem sok minden csak némi festés és némi növényzet. Így kevésbé sterilek, talán kevésbé Frostgravesek, de jobbak minden máshoz.

Aki foglalkozik wargammel az tudja, hogy a figurák talpalása fontos dolog, ugyanis van néhány alapvetés ezzel kapcsolatban.

• A figura/figurák kinézetének legalább hanem több, mint ötven százalékát adja a talp, amin állnak. Lehet bármilyen szépen festett részletgazdag a figura, ha talp csúnya, befejezetlen, netán nem a figura témájához illő, akkor az összhatás rossz lesz. És viszont is igaz, egy átlagosan festett figurát is rendkívül feldob egy hozzá illő, csinos talp.
• Legtöbbször, bizonyos játékrendszerek bizonyos talpalást követelnek meg. A nagyobb léptékű stratégiai/taktikai játékok általában az „egy talpon több figura álljon” elvével operálnak. Ennek az az oka, hogy a talpak a terepasztalon az egységek fizikailag elfoglalt helyét reprezentálják. Van ennek egy esztétikai hatása is, amennyiben a figuraszám nem nagyon kötött, akkor mini diorámákat lehet építeni ezeken a talpakon. Kevés kivételtől eltekintve legenyhébb korlátozása szokott lenni az, hogy  mindegy a mekkora talpakat használ az egyik fél, amíg a másik is ugyanakkorát használ. Sokszor előfordul, hogy nincsen közös nevező a két rendszer talpalása között, ezt valamelyest lehet orvosolni a figurák egyéni talpra rakásával. Ez ugye szögletes talpat jelent legtöbbször.
• A kisebb léptékű skirmish játékok, amelyeknél a játékosok legfeljebb pár tíz figurát mozgatnak jóval liberálisabb szokott lenni a helyzet. A figurák egyénileg talpaltak vagy szögletes, de leginkább kerek talpakon.

Egyfajta fejlődési út lehet az, hogy a kiválasztott sereg gyűjtése építése úgy zajlik, hogy eleinte, amíg csak kevés figura harckész addig skirmish játékokat játszok. Aztán amikor összegyűlik a kellő figuramennyiség akkor jöhetnek a nagyobb léptékű csaták. Illetve lehet, hogy elő-elő fordul, az a helyzet, hogy jó lenne a szögletes talpon lévő rank&file figuráimmal egy skirmish játékot kipróbálni.

De mi van akkor, ha a skirmish játék figurái körtalpon állnak a rank&file meg szögletesen? A kör négyszögesítésének problémájával, már foglalkoztak a figura gyártók. Elég sok olyan tálcát lehet kapni, amire a standard körtalpú figurákat egy egységbe lehet rendezni szép szögletes egységgé rendezve. A szögletes talpak körré alakítása azonban egy új dolog. André Lacinák támadt az a nagyszerű ötlete,  hogy egy 20x20 mm-es szögletes talp köré rajzolható kör közepéből ki kell vágni a négyzetet, amibe így beleillesztve a talpat kész a körtalpú skirmish figura.

Balogh János talált is egy győri céget a KEN Shapes-t (igen ez itt a reklám helye), akiknél sikerült fizikai formába önteni az elképzelést.

Nincsenek még kialakult szabványok a talpal kapcsolatban nekem is volt néhány elgondolásom. Az elképzelésem, az volt, hogy mivel a figuráim mind mágnesezett talpon állnak, így jó lenne, ha a körtalpak is azok lennének, azaz mágnes tartaná együtt a két talpat. Fel is vettem a kapcsolatot a céggel és szerencsére a KEN Shapes teljesen nyitott a legagyamentebb ötletre is. Így aztán az én talpjaim a következő módon néznek ki:

3mm vastag 32mm átmérőjű MDF lapból kivágott kör, amelynek a mértani közepéből ki van metszve egy 20mmx20mm-es négyzet. Ez lap összeragasztásra került egy 1,5mm vastag műanyag (konkrétan APEX, valami plexi féleség) szintén 32mm átmérőjű körrel, amelyek egy verziójában bele van mélyítve 0,7mm mélyen egy darab 10mm átmérőjű kör. Illetve egy másik verzióban megy kettő darab, szintén 0,7 mm mély, de csak 5mm átmérőjű kör. Ezek mágnesek megtartására szolgáló mélyedések, az ellenoldaluk a figurák talpában van beragasztva. Eredetileg 1mm mély lyukakat szerettem volna, de gyártástechnológiai okokból az nem valósult meg. Viszont kiderült, hogy ez semmilyen hátránnyal nem jár, sőt. A mélyedések mindenképpen kellenek, részben szabvány miatt, azaz hova kerüljenek a mágnesek részben mert így stabilabba ragasztás.

Amikor megkaptam a talpakat eszembe jutott még egy verzió a mágneses figurák körtalpon tartásához, méghozzá, hogy egy20x20 milliméteres vaslemezt ragasztok az alsó lemezre. Ennek az a nyilvánvaló előnye a mágnesezéssel szemben, hogy mindegy milyen pólussal vannak mágnesezve a figurák. Hátránya az esetlegesen gyengébb tapadás illetve a megfelelő vaslemez előtalálása. Ezt egy 0,1 mm vastag lemezből oldottam meg. Háztartásokban leginkább a konzervdobozok készülnek ilyen vaslemezből ezeket darabolni azonban nem egy nagy élmény, szerencsére egy hobbi boltban sikerült hozzájutnom egy kisebb mennyiséghez szép sima horganyzott verzióban.

Tokenek

Miközben a talpak mikéntjét és hogyanját beszéltük meg szemembe ötlött, hogy a KEN Shapes készített egy társasjátékhoz lézer maratott jelzőket. Van nekem két játékom, a Test of Honour és a Mortal Gods nevűek, amikhez már régóta szerettem volna valami az eredetinél stílusosabb megoldást az aktiváló jelzőkre. Az előbbi középkori japán, a másik ókori görög témájú skirmish játékok lényegében megegyező rendszerek a Footsore Miniatures termékei. Az egységek aktiválását a következőképpen oldják meg. Külön jelzője van a egyszeri harcosoknak, külön a hősöknek. Annyi jelző ahány ilyen egységed van plusz az ellenfél hasonlóit megtoldva még három darab speciális jelzővel egy kis zsákba rakva felváltva kell húzni és a jelzőnek megfelelő egységgel lehet cselekedni. A speciális jelzők első kettője speciális eseményeket aktiválna a harmadik véget vet a körnek. Ezeket a jelzőket a Test of Honour nem túl szép papír érmékkel a Mortal Gods különböző színű üveggyöngyökkel oldotta meg.

Arra gondoltam, hogy mi lenne, ha a jelzők a fentiek helyett pénzérmék lennének. A görög téma esetén egy ókori athéni drachma képére gondoltam, a japánnál meg, hogy legyen általános a sóguni krizantém képét választottam. A KEN Shapes meg szépen legyártotta őket.

Itt is maximális rugalmasságot és segítőkészséget tapasztaltam, mit lehet, mit nem hogy volna jobb.  Így aztán a képek az érmék egyik oldalán kiemelkednek az érme felszínéből a másik oldalon viszont negatívként kerültek fel. Színezéssel oldottam meg a különbözőséget. Ezüst a közkatonák, arany a hősök és réz a sors tokenek színe. Így néznek ki.

Az előző bejegyzésben már írtam, hogy moduláris terepasztalt szerettem volna olyan módon, hogy a terep bizonyos elemei legyenek „beépítve” a magába a terepbe ne utólag rákerülő tereptárgyak legyenek. Amire elsősorban gondoltam az az utak, folyóvizek, állóvizek és a dombok, hegyek. Az egyéb terepelemeket, mint növényzet, épületek továbbra is rárakott tereptárgyként képzelem el. Persze ezeket is el lehet készíteni állandó terepelemként, de főleg az épületeknél, ahol a koroknak megfelelő sajátosságok miatt nagyon sokféle elemet kéne legyártani, ami pénz és idő ezért egyelőre maradok a jelenlegi megoldásomnál. Ezzel érem el azt, hogy viszonylag szép, „élethű” terepem van, amit viszont nagyon sokféle módon tudok variálni.

De hogy készül el egy elem. Először is kicsit csaltam, mivel az én elemeim a Szeli mester által készítettekhez képest nem 2lábx2lábas, ami civilizált mértékkel kb. 61cmx61cm négyzetek, hanem csak 60cmx60cm-esek. ennek az az oka, hogy a választott anyagom és úgy általában a piacon kaphatók 60x125cm-es táblákban kaphatók. A helyzet az, habár nem egyszer beleszaladtam már a hobbi során az önszopatás erdőjébe és nekiállhattam volna összehozni valahogy a standart 2'x 2'-t, de itt már én is meghúztam a határt. Szóval az én terepasztalom 60cmx60cm-es, 3cm vastag, XPS vagy valami hasonló lábazati szigetelő anyagból készül.

 Az XPS lapok méretre vágása után kialakítottam a domborzatot. Ezt vagy hőlégfúvóval és kisflexre szerelt drótkefével csináltam. Az utóbbi iszonyat koszt csinál, az előbbi viszont deformálhatja a lapokat ezzel szopókáztam egy sort mire mindent jól kitaláltam. A kiemelkedések azaz a domboldal viszont már sima hungarocelből készül. Ez jóval olcsóbb az XPS-nél és ekkora felületbe tökéletes. A sziklaszerű elemek fenyűmulcsból válogatott fenyőkéreg darabok. Sajna menet közben ezekről nem készültek képek, amint belekezdek majd másik elem gyártásába, akkor majd pótolom.

Ezután jött a glettanyag, amit olyan vastagon vittem fel a felületre, hogy megőrizze a domborzatot, de elfedje az XPS lap rácsozását. Tapasztalatom szerint jobb a glettanyag mint a modellező gipsz, mert egyszerre nagyobb mennyiséggel kell dolgozni és ez lassabban köt mint a gipsz, tovább lehet dolgozni vele kevesebb megy pocsékba.

A glett száradása után lefixáltam a lap oldalait. Sima nyomtató papírt használtam már nem aktuális szabályok főleg 40k kódexek felhasználásával (semmit se dobj ki). Ezekből csíkokat vágtam ki, majd jó alaposan vízben és PVA-ban áztatva ragasztottam fel az XPS lapok oldalára. Az alsó részt szintén odaragasztottam az XPS laphoz. A tetejüket meg egyszerűen letépkedtem majd PVA-s ecsettel rásimogattam a glettes felszínre. Ez a művelet azért kell, mert egyrészt így a terepelem jóval ellenállóbb és tartósabb lesz illetve az oldalát is könnyebb lesz festeni.

Száradás után jött az első homokréteg. Én sima homokot használok csak átrostáltam ne legyen benne semmi szennyeződés. A ragasztó anyag, PVA viszonylag vastagon felkenve. Hasznos a glett felszínét bevizezni, mivel szívja vizet, mint a veszett fene, túl gyorsan és foltosan száradna a ragasztó. A finomszemű homokkal a tábla teljes felületét átszórtam kivéve persze a sziklának szánt fenyőkérget.

A következő réteg a szintén PVA-val rögzített sóder. Ez lényegében nagyon apró szemű kavics un. marosi homok. Ilyenem persze nem volt így aztán betonnak való sóderből rostáltam.

Következő lépés a festés. Színező pasztát használtam barnát meg feketét egészen víz állagúra felhígítva. Két liternyi készült, de sajnos az arányokat nem jegyeztem fel így majd bajban leszek, ha elfogy a mixtúra. A sivatagos résznél ezt a hibát már nem követtem el. Itt okker és barna a mix. A terep teljes felszíne megkapta a színt illetve az elemek oldalai is.

Száradás után highlightolás. Pentart akrilokkal csináltam szárazecsetelés szerűen. Nem írok színeket mindenféle természetes barnák egyre világosodva két-három rétegben, ahogy jónak látszott.

Jöttek a sziklák ahol voltak. Először óvatosan átkentem mindent feketével majd szárazecsetelve három rétegnyi egyre világosodó szürkével született meg a végeredmény.

Lakkozás. Színtelen favédő lazúrt használtam.

Ennek sajna van egy kis fénye nem teljesen matt. Így aztán Pentart matt lakkal véglegesítettem a színezést.

A lazúr azért kell mert véd és jóval olcsóbb, mint a modellező lakk, amit a terep alapállapotában iszik mint a sivatag homokja a vizet. A lakkból második rétegben már tizedannyi sem kell és szépen helyrerakja a felszínt.

 Füvezés. Hasonlóan a homok felviteléhez itt is a rövidebb szálú fűvel kezdtem. Nagy segítség ilyenkor egy statikus/sztatikus műfű szóró berendezés, amit vagy vásárol az ember vagy csinál.

Az előbbi drága, de hát céleszköz, igaz nem próbáltam, de valószínűleg jobb, mint a házi gyártmány. Az utóbbi meg olcsó, például a kiinduló eszköz légycsapót éppen most láttam 990 forintért és még pár száz a szűrő, szóval bagatell a gyárihoz képest csak mondjuk meg kell csinálni. Az enyém ilyen.

Szóval beszereztem különböző színű és szálhosszúságú műfüveket, majd nekiálltam szórni.

A trükk az volt a dologban, hogy a fel nem ragadt füvet nem akartam csak úgy veszni hagyni és azt sem, hogy összekeveredjenek egymással. Így minden réteg száradása után porszívóztam. Erre a célra egy hamuporszívót használta, amiből könnyedén ki lehet nyerni a megmentett füvet.

Tengerpart a sivatagban.

A sivatagos rész a már leírt módon készült kisebb terméskő kavicsokkal megfűszerezve.

 A tenger hullámaihoz vettem művizet. Nos ez hiba volt. Először magán az XPS lapon formáltam némi hullámszerű mélyedéseket. Aztán glettanyagból alakítottam ki a hullámokat. A terv az volt, hogy a festés után kiöntöm az egészet művízzel, ami csillog és kitölt, szóval vízszerű lesz.  Erről később kiderült hogy hiba volt. Vagy nem csináltam valamit jól vagy a művíznek volt valami baja, de nem akart megszilárdulni és ahol igen ott meg homályosodott. Így némi átalakítás után Patex folyékony szegből formáltam át az egészet, mivel a vizet csak a glett hullámok megsemmisítése árán sikerült leszednem. Ez az anyag már működött magában is. A festést a többi terephez hasonlóan intéztem a kék egyre világosodó árnyalataival egészen a fehérig. A végén viszont csillogó lakkréteget kapott a felület.

Moduláris falu.

Nos ez a project még messze nincs kész. Az elképzelésem az, hogy kisebb település részletet készítek, viszont itt is szerettem volna némi modularitást. Konkrétan egy faluról illetve pár épület minél nagyobb variálhatóságáról van szó. Az épületek külön-külön egy alapra, base-re kerülnek fel bizonyos méreteket betartva. Ezek önmagukban is a terepasztalra helyezhetők persze, ha csak egy-egy épületre van szükség. Amúgy meg kialakítottam egy XPS lapot, amiben akkora mélyedés van ahová ezeket a alapokat viszonylag tetszés szerint be lehet sakkozni. Így az egész elem is forgatható illetve a benne lévő épületek is át meg áthelyezhetőek. Az alap felhasználható más stílusú korú épületek, települések kreálásához is.

Hasonló dolgot csináltam a sivatagos terep nagy dombjának tetején is kicsit kisebben. Itt az elképzelés alapból egy ókori görög templom vagy annak a romja, de ha 2. világháborús a téma akkor egy 88-as légvédelmi ágyú vagy egy oázis is felhelyezhető.

Bizony kell! Sőt tovább megyek, kell egy asztal, amire a terepasztalt tehetjük.

Nagyon régi vágyam volt, hogy itthon is legyen egy hely, ahová többé kevésbé permanens módon egy terepasztalt fel tudok állítani. Nos ebben a házban erre megvan a lehetőségem. Az elképzelésem az volt terepasztal terén, hogy moduláris legyen. Még régen a warhammeres időkben Szeli barátom készített egy nagyon leleményes, élethű és masszív terepet, ami 6 db 2 lábX2 láb-as mdf lapokra épült „bányapálya” volt.

Ez megrendelésre készült , ha jó emlékszem egy régi Fluffisztánra, ahol tényleg egy bánya szerepét töltötte be egy szcenárióban. Aztán nagyon sokáig nálam volt és hegyes, kanyonos terepként használtuk egészében vagy csak egyes elemeiben leginkább 40k csaták alapjaként. Hogy most hol van nem tudom, egy Fluffisztánra még elvittem, aztán ott is hagytam, azóta nem ismerem a sorsát. Hozzá tartozik a dologhoz, hogy a GW csak ezután a pálya után jött ki a saját műanyag moduláris terepasztalával. Ki tudja, lehet kémeket alkalmaztak :)

Mint látható, elég sok variát lehet a terepbe bevinni, pláne extra tereptárgyakkal, így egy 40k jellegű lövöldözős játéknál roppant hasznos a dimenziói ellenére is.

Szóval ennek a mintájára képzeltem el a saját asztalomat. Mindenképpen szerettem volna ha a egyszerű, teljesen sík, műfüves vagy éppen battlemat borítás helyett valamilyen domborzat legyen az alapon. A terv az volt, hogy 6 db négyzet alakú modult lehessen variálni bizonyos „beleépített” elemmel, mint például út, folyó és állóvizek. Ezeken kívül nagyobb dombok, hegyoldalak is a készülhetnek így. Természetesen ezek tovább variálhatók olyan tereptárgyakkal, amiket extrában helyez fel az ember. Ilyenek a különböző épületek, romok, erdők. Persze idővel lehet, majd olyan asztal elemeket készíteni, amik magukban tartalmazzák az ezeket. Ezzel módszerrel tudom ötvözni a teljesen beépített terepasztalok relatív életszerűségét a szőnyeg/battlemat+tereptárgyak kombók variálhatóságával.

Szóval van mindenféle terepasztalom, de valamire rá is kéne ezt rakni. Gyakorlatilag a wargame-es pályafutásom kezdetétől van egy pár 12mm vastag OSB  lapom, amit asztallapnak használok mivel a kettő lap 6 láb hosszú és valamivel nagyobb, mint négy láb széles felületet eredményez egymásba illesztve. A lábak, azonban mindig is problémát jelentettek. Soha nem volt olyan stabil alkalmatosságom, amit aztán szét is lehet szedni és könnyen elrakni. Ez viszonylag fontos lett volna, mivel az előző lakásom 49 négyzetméteren terpeszkedett szóval állandó asztalt csak akkor tudtam volna használni, ha megtanulok a levegőben járni. Ez az új helyen már nem probléma, de ettől függetlenül szerettem volna, ha az asztal azért felszámolható fűrész és kalapács nélkül is ugyanakkor elég stabil ahhoz, hogy ne szakadjon össze a rátámaszkodó hadvezérek és seregeik súlya alatt. Ezen kívül az asztallapon kell legyen egy keret, ami nem engedi szétcsúszni a terepasztal elemeit, sőt legyen ez elég széles ahhoz, hogy rá lehessen támaszkodni segítvén az asztal közepe felé történő nyújtózkodást.

 Ideiglenes megoldás volt 3 db tapétázó asztal összetolása az OSB lapokkal a tetejükön, amihez lécekből eszkábáltam a keretet. Ez látszik a képeken is, hogy alapvetően nem rossz megoldás, de részben mert az idők során a z OSB lapok eléggé elhasználódtak részben mert  a tapétázó asztalok nem voltak valami stabilak nem lehetett a végleges állapot.

Mivel bátyám révén hozzájutottam némi faanyaghoz az volt a tervem, hogy ezek felhasználásával építek egy stabil aljat, amire fel lehet majd tenni az OSB lapokhoz hasonló méretű fedelet. Eredetileg kettő darab, masszívan egybeépített, 4 lábon, álló körül belül 4 láb szélességű, de csak 35-40 cm hosszú, 80-90cm magas „bástyát” képzeltem el. Ezeket 2 méter hosszú, távtartó deszkák, kötötték volna össze, de oldható kötéssel, mondjuk szárnyas anyákkal. Erre került volna fel a kettőbe hajtható asztallap, amin már rajta van a keret. Azért így készült volna, mert az asztal elemeit így könnyen lehet elrakni az útból netán kivinni a szobából illetve ilyesmi elkészítésére elegendő anyagom volt itthon. Mindenesetre mielőtt belekezdtem volna gyűjtögettem az anyagot és a tapasztalatot a sikeres végrehajtás érdekében.

Márciusban fedeztem fel egy hirdetést, amiben 5000 forintért árultak darabonként 8x8-as fenyőgerendákból ácsolt kivehető lábú asztalkereteket. A dimenziói 131cmx65.5cmx72.5cm. A méretekből láttam, hogy hosszra és szélességre a fent vázoltakhoz nagyon hasonló alkalmazást tudtam volna potom pénzből összehozni, mindössze kettő darab ilyen asztalkeret megvásárlásával. Egyedül a magassággal nem voltam kibékülve, keveselltem a 70 egynéhány centi, úgy éreztem, hogy még a plusz asztallappal együtt is alacsony lesz.

Végül némi fejtörés után arra jutottam, hogy veszek 4 darabot az asztalokból és ezekből ácsolok majd valamit.

Hozzá tartozik, hogy ekkorra már jócskán tudatában voltam annak a problémának, hogy a terepasztal éppen nem használt elemeit bizony tárolni kell valahogy és valahol. Az asztal alatti nagy üres terület eléggé kínálta magát, de szerettem volna ezt némileg szervezett módon tenni. Az gondoltam, hát, hogy a négy asztalkeretből kettőt-kettőt egybeépítek a felsők az asztallapot tartják majd, az alsók meg polcok lesznek a nem hasznát terepasztal elemeknek.

A terv addig tartott, ameddig hazaértem a keretekkel és gyorsan összeraktam kettőt. Ekkor realizáltam, hogy az asztalok magassága teljesen jó lesz mindenféle rásegítés nélkül is, viszont a kettő helyett három egybeépítésével egy olyan masszív, de szétszedhető alapom lesz, amilyenre vágytam. Ráadásul a koronavírus járványnak köszönhetően benézhettem Michael és Alan Perry wargame szobájába az asztal alá is ahonnan nagyszerű ötletet meríthettem, hogyan helyezzem el az éppen nem asztalon lévő terepasztal elemeket, azok törése, kopása nélkül úgy, hogy könnyedén lehessen válogatni közöttük. Ebben rosszban tehát volt valami jó is.

Szóval az asztalom úgy néz ki, hogy három masszív keret van egybecsavarozva. A lábaik kivehetők, az asztallap négy részben lejár. Az azt helyén tartó, deszkakönyöklők, amik a terepasztal elemeinek a helyükön tartását is szolgálják szintén lecsavarozhatók. Az asztal alatt kerekes keretek vannak a terepasztal elemeinek és szintén kerekes polcok az egyéb tereptárgyaknak. Így aztán ha nem is egy pillanat alatt, de azért szét lehet szedni az egész hóbelevancot, ha netán kell a hely a táncnak.

Hosszúkabátos francia figurák. Kellemesen anakronisztikus kinézetük miatt szerettem beléjük és talán mert valami miatt megmagyarázhatatlan vonzalmat érzek a múltbéli francia fegyveres erők iránt . Ezek a harcosok akár a Nagy háború lövészárkaiból is jöhettek volna, de a vájtszeműek felfedezhetik a fegyverzetbeli különbséget. Három gyártóról tudok, akik elérhetően kínálnak a korszakból francia figurákat. Black Tree Design árul néhány lövészt, Crusader Miniatures elég szép kínálattal rendelkezik úgy az alap gyalogság, mint a gyarmati illetve a különlegesebb motoros és motorizált egységek terén. Illetve a jelenleg megkerülhetetlen Warlord Games akik, ha nem is mindennel, de gyalogos, támogató és nehézfegyver valamint járművek terén, egy helyen a legnagyobb kínálattal rendelkeznek.

 Ez utóbbi figurákból van a gyűjteményem nekem is, amit a Bolt Action szabályai szerint igyekszem seregbe szervezni.

      Először is mire azaz mikor és hol használhatók ezek a figurák. Az időkeret meglehetősen szűkös a hadszínterek sem túl bőségesek.

-Furcsa háború (Drôle de guerre, Phoney War aka Sitzkrieg). 1939 szeptemberében 12 francia hadosztály nyomult be a Saar-vidékre néhány kilométer mélyen. Velük szemben 10 német hadosztály és a Siegfried vonal. Egy hónapnyi őrjárat szintű összecsapások után a német erősítés megérkezésével a francia csapatokat visszavonták a Maginot vonalba.

-1940. április eleje, Weserübung hadművelet, német hadjárat Norvégia elfoglalásáért. Válaszul brit-francia expedíciós csapatok érkeznek. A Narvik körüli az Idegen légió (Légion étrangere)alakulatai és Alpesi vadász (Chasseurs alpins) zászlóaljak is harcoltak.

-Végül természetesen a Franciaországi hadjárat azaz a Fall Gelb illetve a Fall Rot.

Az első kivételével a vonatkozó Bolt Action kampánykönyvek a Germany Strikes és a Battle of France, ez utóbbi már a második kiadáshoz készült.

Na akkor a figurák. Egy tiszt, aki a kinézete alapján nekem inkább törzstiszt benyomását kelti. Egy tüzérségi megfigyelő a rádiójával, egy felcser és egy meg nem határozott szerepű figura MAS-38 –as géppisztollyal a kezében.  Jelenleg van 4x10 gyalogosom egy 10 fős szenegáli lövész raj. Ezek úgy néznek ki, hogy van egy golyószórós (MAC 24/29)+ töltő ez utóbbi pisztolyos figura kivéve a szenegáliaknál, ahol géppisztolyos illetve rajonként van egy-egy VB gránátos. A figurák kinézetre Berthier puskával vannak felszerelve, nekem túl hosszúnak tűnnek, hogy MAS-36-osok legyenek.

Folytatódjék a mustra:

Rendelkezem még egy könnyű aknavetőssel és lőszeresével

egy mesterlövésszel és az ő spotterével na meg egy Boys páncélelhárító puskás párral.

Van még ezen kívül egy Hotchkiss közepes géppuska

egy 81mm-es közepes aknavető

és egy könnyű tábori löveg, a híres 75mm-es ágyúval, ami ilyen-olyan formában, de talán világ össze hadserege használt (bizony még mi is).

Van még egy Char B1 vagy B1 bis harckocsim

és egy AMD Panhard 178 páncélautóm.

A járművekkel részletesebben majd egy külön bejegyzésben foglalkozom.

A mustra végeztével nekiláttam egységekbe rendezni a figurákat és kapásból felmerültek azok a problémák, hogy a francia gyalogos rajok 12 fősek lehetnek a szabályok szerint (a valóságban is ennyien voltak) leszámítva a Dragon/Chasseur Portes rajokat ezek ugye gépesített, gépkocsin illetve páncélozott szállítón közlekedő alakulatok voltak. Ez utóbbiak ugyan 10 főben limitáltak, de kettő golyószórót is kaphatnak. Viszont ahogy az előbb írtam a Warlord 10 figurás rajokat árul egységként.

Sajna a szenegáliak is 12 fős rajokkal operálnak. Itt is hiányzik két figura a teljesen feltöltött rajhoz.

Arra gondoltam, hogy felállítok két sima gyalogos rajt egy-egy golyószóróval és VB gránátossal valamint egy Dragon vagy Chasseur rajt két golyószóróval. Ez 34 figura így marad még hat sima gyalogosom a HQ egységek opcionális katonáinak kiállítására. Viszont még mindig nem lesz feltöltve a szenegáli raj.

Ráadásul ezek a megmaradt figurák mind puskával felszerelt katonák és mivel a jelenlegi kínálatban mindössze egy olyan figura van, amelyik géppisztollyal rendelkezik és az is csak a French Army HQ blisterrel érhető el, külön nem, kénytelen leszek konvertálni.

A golyószórósok töltőinél, akik kötelezően pisztolyosok és vásárolható opció  a géppisztoly már megcsináltam, hogy brit fegyveres műanyag keretről zsákmányolt Thompson gpi-ket alakítottam át, mert azok kissé hunyorogva, félszemmel eléggé hasonlítanak a MAS 38-ra.

Géppisztolyos pedig kellene, mert a Dragonyosok/Vadászok őrmesterének van ilyen opciója, illetve a HQ companion opciók valamint a tisztek is lehetnek gpi-sek. Ha netán felállítanék egy veterán Goup Franc/SES/GIA rajt akkor meg végképp kellene a géppisztoly mivel négy figura is használhatja a rajban. Mivel fém figurákról van szó a konvertálás eléggé limitált. A Crusader figurái között van ugyan kifejezetten géppisztolyos, ráadásul külön blisterben 4 figura, de ezek a motorbicikliző alakulatok egyenruhájában és sisakjában feszítenek nem hosszúkabátban és Adrian sisakban. A Group Franc rajnál van egy olyan lehetőségem még, hogy német MP 18 vagy MP 34-at alakítok át (van egy-kettő fém a német pioneer dobozból), mivel ezekhez nagyon hasonló fegyvert Erma EMP néven a franciák is használtak.

Mindenesetre jelenleg a már elvégzett átalakításokon túl már nem tervezek mást ezekkel a figurákkal. A problémát valószínűleg úgy fogom áthidalni, hogy veszek még egy 10 fős rajt és majd azokat konvertálom vagy a Crusader kínálatából, pótolom a hiányzó figurákat, ha azok kinézetben/méretben passzolnak a jelenlegi figuráimhoz.

A támogató és nehéz fegyverzetnél valamint a járműveknél nem merültek fel a fentihez hasonló helyzet. Mondjuk mindez nem lenne probléma, ha a Warlord nem tizesével árulná a rajokat, hanem 12 figurát tenne a dobozba. Véleményem szerint anyagilag sem nyernek ezen, legalábbis sokat nem viszont sokkal vásárló barátabb lenne a dolog. Persze lehet, hogy naiv vagyok

Ez a sereg csak fém figurákból és műgyanta járművekből áll. A Char B1 kapató műanyag verzióban is, sőt talán már csak abban, de az enyém még műgyantából van. Ez számomra azért jó, mert így relatíve gyorsan hadrendbe lehet állítani egy ilyen sereget valamint kifejezetten szeretem, ha járgányoknak van súlya. Az egyben öntött figurák sorjázása tisztítása mindig sokkal gyorsabb, mint a multipartos műanyagoké. Kivéve persze ha én csinálom.

 Amikor elkezdtem összeállítani a sereget az ötlött az eszembe, hogy nem kéne csak úgy a szokott, kicsit snassz, homokos talpon állniuk, hanem legyen benne egy kis finesz. Legyen a sereg talpainak valami kis témája. Ezért kiáltanak a támogató fegyverek hosszúkás és 60 mm átmérőjű talpai is. Hasonlót csináltam már a briteknél is ott a szétbombázott, rommá lőtt olasz/francia falu, vidéki kisváros téglafalai dobták fel a talpakat. Viszont 1940-ben azért ilyen mértékű rombolás még nem volt jellemző. A vidéki kisváros mint téma maradt, de a kerítések nagyjából épek, a kapubejárók nincsenek megerődítve csak úgy, ahogy éppen belebotlik egymásba a tétova francia szakasz egy német felderítő ékbe. Ennek megfelelően a gyalogságom kb. fele téglázott járdán trappol, a támogató fegyverzet meg mindenféle kovácsoltvas és tégla kerítések mögül lövöldöz.

A tégla járda megjelenítésére többféle megoldást használtam. Az egyik, hogy készítettem mini téglákat levegőn száradó gyurmából. Ez úgy csináltam, hogy egy darab gyurmát kinyújtottam, majd a tégla hosszának megfelelő szélességű csíkokra szabdaltam. A száradás után ezekből a csíkokból vágtam le egyesével a téglákat.

Sajnos se nem elég élethűek, se nem elég tartósak sem lettek ezek a téglácskák. A French 75 talpa ezzel a megoldással készül, a járda és a kerítés is. Ahhoz, hogy egyben maradjon át kellett az egészet itatni pillanatragasztóval. A másik megoldásom, hogy a vékony csíkokat vágtam ki megint csak a leendő tégla hosszúságában habosított PVC lemezből. A csíkokból aztán egy sablon segítségével megint csak egyesével lesznek a téglák.

Ezekből a téglákból készülhet járda, annak a szegélye, kerítés, oszlop stb…

A harmadik módszer, hogy a talpakba, belevágtam egy 1mm vastag polisztirol lemezből egy járdányi részt majd ebbe karctűvel belekarcoltam a mintát. Az egyes figurák 25mm-es körtalpainál a következőképpen jártam el. A talp egy része le van homokozva. Ennek a szélére felragasztottam a szegélyköveket, majd talpazáshoz használt folyékony fát felvittem a talpra, de nem szórtam be homokkal. A száradás után egyenesre, simára csiszoltam a talp ezen részét és végül belekarcoltam a tégla mintát, majd a tartósság miatt átitattam pillanatragasztóval. Mindez szépen megfigyelhető  a következő képeken:

 következik egy rövid bejegyzés a járművekről...

Nos igazából 2. Világháború project, mert nem feltétlenül csak a Warlord Bolt Actionjére használhatók a figurák, de semmi frappánsabb nem jutott az eszembe.

A második világégés ideje valószínűleg a leginkább, legszélesebb körben feldolgozott téma azon történelmi korok közül, amik alapján taktikai, stratégiai játékok készültek úgy számítógépre, mint asztalra figurás vagy más egyéb formában. Temérdek írott és mozgóképi anyag érhető el a témában az újságossal kezdve a könyvesboltok polcain folytatva a mozik és a televízió képernyőén át az internettel bezáróan. Mindezekhez könnyen szinte semmilyen erőfeszítés nélkül lehet hozzájutni, még olvasni sem feltétlen kell tudni. Sőt a háború nem csak valami távoli kontinensen, távoli időben zajlott, hanem itt is, ahol élünk. Nyomai sok helyen még mindig felfedezhetők a városokban, különösen Budapesten. A helyszínek bejárhatók és felismerhetők, az archív képek, mozgóképek, leírások alapján könnyedén beazonosíthatók. Családjainkban élhetnek is olyan emberek, aki átélték, ha csak gyerekként is, ahogy a „front átvonult Magyarországon”. Egyszóval szinte kézzel fogható dologról van szó. Hadijátékos szempontból persze jóformán csak a haditechnikai és a katonai vonatkozásai az érdekesek. Lehet mondani, hogy kétféle wargame figurák gyártásával foglakozó cég van, az amelyik gyárt valamilyen második világháborús témájú figurát vagy játékot és az amelyik majd fog. Ez most nem is ragoznám már tovább.

Ez a project is úgy kezdődött, mint a legtöbb. Különösebb mélyenszántó tervek nélkül behatóbb háttér és szabályismeret nélkül, pillanatnyi felindulásból vásároltam egy csomó figurát. Ezek éppen egy hobbitárs britjei voltak. Részben a Warlord műanyag részben a Great Escape fém figurái voltak. Egy részük BEF egy részük a második front európai hadszínterének figurái. Apránként jöttek ellenfélnek németek egy másik hobbistától, majd az évek során eljutottam oda ahol most vagyok 300-400 figura, 10-20 tank és jármű amelyek között van 1940 francia, brit (BEF, Desert Rats, Late War, ANZAC), német (Blitzkrieg, Afrika, Fallschirmjäger, Panzergrenadier), magyarok, szovjetek, US G.I., USMC, Japánok. Sok mindenből egy kicsi. Egyelőre az a cél, hogy egy-egy Bolt Action féle reinforced platoont ki tudjak állítani természetesen a kötelező választások mellett az opcionális választásokból  legyen a gyalogság mellé 1-2 tank, páncélautó, szállítójármű, tüzérség, géppuskák, aknavetők. Nem feltétel a játékbeli hatékonyság és pont effektivitás, habár igyekszem a járművek esetében a modellezésnél a többféle típus opció kihasználását, ha ezt a készlet engedi illetve a gyalogosoknál konvertálok, ha az adott készlet nem vagy csak kevés kívánt fegyverest tartalmaz. Konkrét példával élve, ha össze lehet rakni a tankot KV-1-nek és mindössze a torony cseréjével KV-2-nek is akkor ezt igyekszem végrehajtani.

Jelenleg az időben nem annyira régen beszerzett francia figurák összerakásával ügyködöm ez lesz majd a következő bejegyzés tárgya.

Mindenképpen szeretnék ajánlani egy könyvet a Harmincéves háborúval és így #feherhegy400 projecttel kapcsolatban:

Eduard Wagner: European Weapons and Warfare 1618 – 1648

Nekem a Warlord reprint verziója van meg, ami sajnos puhakötésű, ragasztott tehát nem túl strapabíró verzió, de a tartalma szerencsére nem silányabb. Csaknem 300 oldalas kötetről van szó, amiben a képek dominálnak, de ugye ahogy a mondás tartja egy kép felér ezer szóval. Nagyon aprólékosan mutatja be a kor hadviselését, a ruházatot, fegyverzetet, a fegyverek használatát, az erre történő  kiképzést, gyalogsági/lovassági alakzatokat, várostromot azaz gyakorlatilag mindent.  Olyan, mintha direk wargame segédletnek készítette volna az író. Néhány képet lőttem a könyvből ízelítőnek. Nem, nem fogom beszkennelni tessék megvásárolni, minden pennyt megér.

A Warlord minden P&Sh tematikus dobozához ad egy kis leafletet, amin információk vannak a tartalmazott egységről, egységtípusról, korról meg mindenféle ingyom-bingyom például szabályok a vonatkozó játékukhoz vagy éppen zászlók. Itt vannak azok, amik nekem meg vannak. Tessenek odavigyázni ezek nagyon nagy képek, mivel szerettem volna, hogy a tartalmazott zászlókat nyomtatni is lehessen.

És még egy kis ráadás. Szintén zászlók a korból itt vannak a P&Sh szabálykönyvből a vonatkozó képek is.

Balogh János nemrégiben elindított egy kezdeményezést  a 28mm FB csoportban:

Nos, én ezt a projectet már négy éve elkezdtem anélkül, hogy tudtam volna róla, hiszen a Pike&Shotte projectben felvázolt seregépítési, talpalási metódusok többé kevésbé a János által kiírtak szerint történtek már meg. Nem volt nehéz döntés,belevágni. Nagyon remélem, hogy majd a csatában is részt tudok venni.

Amit már most is hozzá tudok tenni a projecthez, az a már elkészült császári tercio. Annyi változás van, hogy elkészítettem illetve inkább befejeztem,végre azokat a movement trayeket, amik már elég régen felébe harmadába hányódtak a figurák mellett.

További vállalásaim, amiket novemberre el szeretnék készíteni:

-Egy a már készhez hasonló létszámú tercio, tehát 36-40 fő, 16 pikás, 24 puskás. Legfeljebb a kiíráshoz képesti 4 pikás lemarad a csata során. Szeretnék egy svéd alakulatot, de lehet, hogy a csata során ez bonyodalomhoz vezetne így készítek hozzájuk katolikus és református lobogót is.

-2x12 lovas azaz ha a #feherhegy400 kiírást követjük akkor 2x2x6 lovas. A terv, hogy mindkét terció mellé kerüljön egy-egy lovas alakulat. 12 lovasnak lesz egy kapitánya,zenésze,zászlósa a #feherhegy400 utáni használatra.

-2 ágyú 4-5 fős személyzettel azaz tercionként egy-egy.

A felsorolt figurák mind meg is vannak, sorjázottak, egy részük összerakva (például a lovasság lovai), talpra kell állítani őket illetve alakulatba rendezni és persze festeni.