Az előző bejegyzésben már írtam, hogy moduláris terepasztalt szerettem volna olyan módon, hogy a terep bizonyos elemei legyenek „beépítve” a magába a terepbe ne utólag rákerülő tereptárgyak legyenek. Amire elsősorban gondoltam az az utak, folyóvizek, állóvizek és a dombok, hegyek. Az egyéb terepelemeket, mint növényzet, épületek továbbra is rárakott tereptárgyként képzelem el. Persze ezeket is el lehet készíteni állandó terepelemként, de főleg az épületeknél, ahol a koroknak megfelelő sajátosságok miatt nagyon sokféle elemet kéne legyártani, ami pénz és idő ezért egyelőre maradok a jelenlegi megoldásomnál. Ezzel érem el azt, hogy viszonylag szép, „élethű” terepem van, amit viszont nagyon sokféle módon tudok variálni.
De hogy készül el egy elem. Először is kicsit csaltam, mivel az én elemeim a Szeli mester által készítettekhez képest nem 2lábx2lábas, ami civilizált mértékkel kb. 61cmx61cm négyzetek, hanem csak 60cmx60cm-esek. ennek az az oka, hogy a választott anyagom és úgy általában a piacon kaphatók 60x125cm-es táblákban kaphatók. A helyzet az, habár nem egyszer beleszaladtam már a hobbi során az önszopatás erdőjébe és nekiállhattam volna összehozni valahogy a standart 2'x 2'-t, de itt már én is meghúztam a határt. Szóval az én terepasztalom 60cmx60cm-es, 3cm vastag, XPS vagy valami hasonló lábazati szigetelő anyagból készül.
Ez ugye az az anyag, ami olyan mint a hungarocel, de nem kis golyócskák alkotják, hanem tömör, szilárd az egész. Sniccerrel vágható faragható, hőre összeugrik, drótkefével forgácsolható. A felülete ráadásul bordázott, ami ugye a vakolatot hivatott fenntartani, de nekem pont jól jött a terep anyagául szolgáló glettanyag felületen tartásához.
Az XPS lapok méretre vágása után kialakítottam a domborzatot. Ezt vagy hőlégfúvóval és kisflexre szerelt drótkefével csináltam. Az utóbbi iszonyat koszt csinál, az előbbi viszont deformálhatja a lapokat ezzel szopókáztam egy sort mire mindent jól kitaláltam. A kiemelkedések azaz a domboldal viszont már sima hungarocelből készül. Ez jóval olcsóbb az XPS-nél és ekkora felületbe tökéletes. A sziklaszerű elemek fenyűmulcsból válogatott fenyőkéreg darabok. Sajna menet közben ezekről nem készültek képek, amint belekezdek majd másik elem gyártásába, akkor majd pótolom.
Az elemeken átívelő alakzatoknál, azaz itt most konkrétan az útnál arra kell figyelni, hogy ha az elemet forgathatónak szánjuk, akkor a négyzet szélének közepére kell pozícionálni, a kifutásnak mindig ugyanolyan szélesnek kell lennie, így minden elem csatlakozhat a másik hasonló széléhez.
Ezután jött a glettanyag, amit olyan vastagon vittem fel a felületre, hogy megőrizze a domborzatot, de elfedje az XPS lap rácsozását. Tapasztalatom szerint jobb a glettanyag mint a modellező gipsz, mert egyszerre nagyobb mennyiséggel kell dolgozni és ez lassabban köt mint a gipsz, tovább lehet dolgozni vele kevesebb megy pocsékba.
A glett száradása után lefixáltam a lap oldalait. Sima nyomtató papírt használtam már nem aktuális szabályok főleg 40k kódexek felhasználásával (semmit se dobj ki). Ezekből csíkokat vágtam ki, majd jó alaposan vízben és PVA-ban áztatva ragasztottam fel az XPS lapok oldalára. Az alsó részt szintén odaragasztottam az XPS laphoz. A tetejüket meg egyszerűen letépkedtem majd PVA-s ecsettel rásimogattam a glettes felszínre. Ez a művelet azért kell, mert egyrészt így a terepelem jóval ellenállóbb és tartósabb lesz illetve az oldalát is könnyebb lesz festeni.
Száradás után jött az első homokréteg. Én sima homokot használok csak átrostáltam ne legyen benne semmi szennyeződés. A ragasztó anyag, PVA viszonylag vastagon felkenve. Hasznos a glett felszínét bevizezni, mivel szívja vizet, mint a veszett fene, túl gyorsan és foltosan száradna a ragasztó. A finomszemű homokkal a tábla teljes felületét átszórtam kivéve persze a sziklának szánt fenyőkérget.
A következő réteg a szintén PVA-val rögzített sóder. Ez lényegében nagyon apró szemű kavics un. marosi homok. Ilyenem persze nem volt így aztán betonnak való sóderből rostáltam.
Következő lépés a festés. Színező pasztát használtam barnát meg feketét egészen víz állagúra felhígítva. Két liternyi készült, de sajnos az arányokat nem jegyeztem fel így majd bajban leszek, ha elfogy a mixtúra. A sivatagos résznél ezt a hibát már nem követtem el. Itt okker és barna a mix. A terep teljes felszíne megkapta a színt illetve az elemek oldalai is.
Száradás után highlightolás. Pentart akrilokkal csináltam szárazecsetelés szerűen. Nem írok színeket mindenféle természetes barnák egyre világosodva két-három rétegben, ahogy jónak látszott.
Jöttek a sziklák ahol voltak. Először óvatosan átkentem mindent feketével majd szárazecsetelve három rétegnyi egyre világosodó szürkével született meg a végeredmény.
Lakkozás. Színtelen favédő lazúrt használtam.
Ennek sajna van egy kis fénye nem teljesen matt. Így aztán Pentart matt lakkal véglegesítettem a színezést.
A lazúr azért kell mert véd és jóval olcsóbb, mint a modellező lakk, amit a terep alapállapotában iszik mint a sivatag homokja a vizet. A lakkból második rétegben már tizedannyi sem kell és szépen helyrerakja a felszínt.
Füvezés. Hasonlóan a homok felviteléhez itt is a rövidebb szálú fűvel kezdtem. Nagy segítség ilyenkor egy statikus/sztatikus műfű szóró berendezés, amit vagy vásárol az ember vagy csinál.
Az előbbi drága, de hát céleszköz, igaz nem próbáltam, de valószínűleg jobb, mint a házi gyártmány. Az utóbbi meg olcsó, például a kiinduló eszköz légycsapót éppen most láttam 990 forintért és még pár száz a szűrő, szóval bagatell a gyárihoz képest csak mondjuk meg kell csinálni. Az enyém ilyen.
Szóval beszereztem különböző színű és szálhosszúságú műfüveket, majd nekiálltam szórni.
A trükk az volt a dologban, hogy a fel nem ragadt füvet nem akartam csak úgy veszni hagyni és azt sem, hogy összekeveredjenek egymással. Így minden réteg száradása után porszívóztam. Erre a célra egy hamuporszívót használta, amiből könnyedén ki lehet nyerni a megmentett füvet.
Tengerpart a sivatagban.
A sivatagos rész a már leírt módon készült kisebb terméskő kavicsokkal megfűszerezve.
A tenger hullámaihoz vettem művizet. Nos ez hiba volt. Először magán az XPS lapon formáltam némi hullámszerű mélyedéseket. Aztán glettanyagból alakítottam ki a hullámokat. A terv az volt, hogy a festés után kiöntöm az egészet művízzel, ami csillog és kitölt, szóval vízszerű lesz. Erről később kiderült hogy hiba volt. Vagy nem csináltam valamit jól vagy a művíznek volt valami baja, de nem akart megszilárdulni és ahol igen ott meg homályosodott. Így némi átalakítás után Patex folyékony szegből formáltam át az egészet, mivel a vizet csak a glett hullámok megsemmisítése árán sikerült leszednem. Ez az anyag már működött magában is. A festést a többi terephez hasonlóan intéztem a kék egyre világosodó árnyalataival egészen a fehérig. A végén viszont csillogó lakkréteget kapott a felület.
Moduláris falu.
Nos ez a project még messze nincs kész. Az elképzelésem az, hogy kisebb település részletet készítek, viszont itt is szerettem volna némi modularitást. Konkrétan egy faluról illetve pár épület minél nagyobb variálhatóságáról van szó. Az épületek külön-külön egy alapra, base-re kerülnek fel bizonyos méreteket betartva. Ezek önmagukban is a terepasztalra helyezhetők persze, ha csak egy-egy épületre van szükség. Amúgy meg kialakítottam egy XPS lapot, amiben akkora mélyedés van ahová ezeket a alapokat viszonylag tetszés szerint be lehet sakkozni. Így az egész elem is forgatható illetve a benne lévő épületek is át meg áthelyezhetőek. Az alap felhasználható más stílusú korú épületek, települések kreálásához is.
Hasonló dolgot csináltam a sivatagos terep nagy dombjának tetején is kicsit kisebben. Itt az elképzelés alapból egy ókori görög templom vagy annak a romja, de ha 2. világháborús a téma akkor egy 88-as légvédelmi ágyú vagy egy oázis is felhelyezhető.
