Némi változtatást kellet eszközölnöm az egységen. Kettő okom is volt rá. Az első, hogy revideáltam a figurák darabszámát. Egyrészt iszonyat mennyiség a 48db figura elkészítése másrészt az anyagi vonzata. Ezért úgy határoztam, hogy az osztrák gyalogos egységek 6db 6 figurás gyűjtőtalpon fognak állni a 6db 8 figurás helyett. A gránátos zászlóaljak 6db 4 figurás talpon állnak majd. Ehhez fogom majd igazítani a francia gyalogságot is amik szintén 6db 4 figurás talpú zászlóaljból állnak majd. Ez elfogadható módon jeleníti meg a valós létszámbeli különbségeket és valamelyest csökkenti az anyagi valamint a munkabeli terheket.

A másik ok, ami miatt a változtatnom kellett az az, hogy némi után olvasás után felfedeztem, hogy 1808-ban a gyalogos zászlóaljak zászlóinak számát zászlóaljankénti egyre csökkentették.

Ez az oka annak, hogy a 48 figurás kétzászlós egységet 36 figurára és egy zászlósra változtattam. A képeken tehát a 39. Linien Infanterie Regiment Duka, Leib Battalionja látható.

A létszámcsökkentés után megmaradt figurákat majd egy másik egységhez tudom felhasználni, habár valószínűleg át kell majd festeni a hajtókákat.  :)

Hát ez elég nehéz szülés volt, de végre készen van a 39. „Duka” sorgyalogezred 1. zászlóalja. Nem olyan lett, mint szerettem volna, de most már nem nagyon akarok ezen változtatni. Legszembetűnőbb dolog a magyar nadrág sárga-fekete zsinórzata, pontosabban annak teljes hiánya. Be kell valljam, hogy annyira sziszifuszi munka 48 figurára felfesteni, hogy inkább hagyom a figurákat ebben az állapotban, mint hogy ebbe őszüljek meg. A hibát ott követtem el, hogy még a konvertálásnál kellett volna valamilyen módon fizikailag megjeleníteni a zsinórzatot, ahogy mondjuk a Perry fém magyarokon is van. Ennek hiányában szabadkézzel kellett volna festenem, ami nem az erősségem, hogy finoman fogalmazzak. Mondjuk annak ellenére, hogy a figurák lakkozottak, még mindig rájuk lehetne tenni a zsinórt (csak festve természetesen), de ez nem mostanában lesz az biztos.

A fekete kihúzással sem vagyok száz százalékig megelégedve, de az egyéb módszerek, amiket próbáltam, még ennyire sem tetszettek. Na mindegy ezek már ilyenek.

Na ezt írtam, kb. egy héttel ezelőtt, de ahogy néztem a blogon a képeket a befejezetlen figurákról, mérgemben inkább kitöröltem a bejegyzést és nekiálltam nadrágot festeni. Mostanra lettem kész.

Mint azt már a Pike & Shotte figurákkal sikeresen kikísérleteztem most is úgy döntöttem, hogy a szabályrendszerek közötti könnyebb átjárhatóság miatt a figurákat egyénileg, mágnessel talpalom és majd gyűjtőtalpakon használom őket az aktuális rendszernek megfelelően. Ezt azért érzem szükségesnek, mivel a napóleoni korhoz több olyan szabály is van, amelyiknek a használatát nem vetettem el és esetleges ellenfelem inkább preferálja mondjuk a Foundry Napoleon vagy a Black Powder szabályokat, mint az általam etalonnak kiválasztott General de Brigade-t. Fontos megjegyezni, hogy ezek a szabályok olyan léptékűek, hogy a teljes sereg, amit a játékos irányít körülbelül egy hadtestnek felel meg. Egy gyalogos egység/unit egy zászlóaljat jelent egy-egy talp amiből állnak egy-egy századot jelképez.

 A bevezetésben már említettem, hogy szerettem volna, ha az egységek mérete szervezeti felépítése a lehetőségekhez mérten megjelenjen a figurák egységekbe állításakor. Lévén hogy a talpak a századok, zászlóalja által csatatéren elfoglalt terét jelképezik nem mindegy, hogy egy egység hány talpból és mennyi figurából áll. Talán egyszerűbb lesz példával. Egy francia zászlóalj éppúgy 6 századból állt, mint egy osztrák, de 1809-ben egy francia század 140-150 főből állt, míg egy német 200-ból. Ez azt jelenti, hogy egy osztrák gyalogos alap talpnak (tehát századnak) nagyobbnak kéne lennie és több figurának kéne a talpakon lennie. A fent említett Foundry Napoleon például ugyan különbséget tesz ezen a téren, de úgy hogy az osztrák egységek 6 helyett 8 a magyar egységek meg 10 talpból állnának. Azaz több századból, mint a valóságban voltak. Viszont a tíz százados brit zászlóaljak ugyanúgy csak hat talpból állnak. A Black Powder talán már variálhatóbb azzal, hogy különbséget tesz apró, kicsi, normál, nagy egységek között és nem foglalkozik azzal, hogy ezek hány talpból állnak, de nekem valahogy hiányzik a pontosabb definiálás. Félreértések elkerülése végett ezek egyáltalán nem hibák, mindössze arról van szó, hogy ezen a téren (és mivel játéktapasztalatom egyáltalán nincs) szerettem volna valami megfogható alapján elkezdeni a seregépítést, hogy ne csak valami WHFB sereg legyen napóleoni figurákból. Azért igyekeztem bebiztosítani magam a mágnesezős talpalással, mert ki tudja. A fentiek persze azt eredményezik, hogy messze a legtöbb figurát kívánó szabályok szerint gyűjtök (azaz költségesebb) és valószínűleg a legbonyolultabb megoldással modellezek (mivel csak a talpak elkészítése van vagy 4-5 munkaóra). Hiába ha már katona vagyok nem is érezném jól magam, ha nem szopatnának, ha mások nem, akkor magam magamat. :)

Tehát 1809. Az osztrák seregben 1806-ban kezdődött egy nagyobb reform, ami figurára vetítve látványosan a 1809-es esztendőre jelent meg. Ez praktikusan a fejfedők cseréjét jelentette. Az 1798-ban rendszeresített bőrsisakok azok a veszteségek pótlásának költségessége miatt csákókra cseréltette a haditanács. Viszont nem egyszerre történt meg a váltás, először a magyar ezredeket szerelték fel az új fejfedővel. Ez nekem jól jön mivel így változatosabb egységeket tudok felállítani. Magyar gyalogság csákóban, német gyalogság sisakban.

A GdB szabályai szerint egy K.K. sorgyalogos egység (német is magyar is) hat talpból kéne hogy álljon, amiken talpanként nyolc figura legyen. Az elhatározásom az volt magyar zászlóaljat állítok fel elsőnek. Elég nagy a választék a piacon, de sajnos magyar figurát csak fémből gyártanak. Nekem viszont mint látszik egy zászlóaljhoz 48 figurára van szükségem. Kisebb vagyon hacsak nem találok valami más módszert. Mivel a Victrix és Perryék is gyártanak német gyalogságot azt találtam ki, hogy belőlük konvertálom meg a magyarjaimat.

Annyi dolgom volt, hogy a lábakról eltüntessem a lábszárvédőt. Ehhez elektromos pákát használtam, amivel gyakorlatilag lesimogattam a felesleges műanyagot. Először megpróbáltam szikével levágni lekaparni, de a lábszárvédő kialakítása miatt nem volt elég jó a végeredmény, mivel néhol nem csak el kellett távolítani a műanyagot, de vissza is kellett dolgozni egy kicsit. Ez a megolvasztott műanyaggal könnyedén sikerült. A pákás ötlet onnan jött, hogy anno 1/72 figurákat sorjáztam ezzel a készülékkel. Az egyenetlenségeket egy-egy csepp Revell modellragasztóval simítottam ki a végén. Csak rá kell csöppenteni a kívánt felületre, kicsit eligazgatni aztán hagyni felszáradni.

A bakancsot csak festéssel terveztem megjeleníteni. Illetve ott volt még a kabátok ujjainak kérdése. A Victrix modelleken nagyon hangsúlyos a mandzsetta ezeknél tejfölös pohárból vágott kis háromszögekkel tettem csúcsossá a hajtókát. A Perry féle figurákon szinte nem is látszik a mandzsetta itt majd festéssel pótolom a hegyességet. A medveköröm vagy rojt mindkét esetben a tejfölös pohár vékony csíkja.

Volt még egy problémám. Méghozzá a bajuszos fejek hiánya. Én úgy képzelem el, ha nem is minden figura, de egy kettőnél több biztosan nem volt csupaszképű egy ilyen magyar egységben. Sajna azonban a Perry figurák csákós fejei között a két altiszti fejen kívül csak arcszőrzet nélkülieket találni. A Victrixnél valamivel jobb a helyzet, de kb. egy tucat bajuszt gyártanom kell, ha nem akarok engedni a negyvennyolcból. Más biztosan a greenstuffot hívta volna segítségül, de engem nem ilyen fából faragtak. Azt találtam ki, hogy vékony drótfonatból készítem el a bajuszokat. Pillanatragasztó segítségével rögzítettem az fejeken. Így elmondhatom, hogy nincs két egyforma figura az egységben.

Szerettem volna még ha van egy kis dinamika a zászlóaljban. A Perry csak menetelő fegyvert vállon pózú figurákat rakott a keretjeire, ezeknél nincs is lehetőség a kezek cseréjére. A Victrix-nek vannak olyan torzói, amelyre különböző pózokban lehet karokat szerelni. Van lehetőség a  töltés különböző fázisaiban lévő, lövő és rohamozó figurát is összerakni. Viszont ezeknek a torzóknak a lábtartása elég bénácska ráadásul kevés is. Úgy döntöttem hát, hogy például a rohamozó figurák egy részét a Perry féle testekből és a Victrix karokból rakom össze. Kellett kicsit fúrni faragni, de a végeredménnyel elégedett vagyok. Az osztrák zászlóalj kedvelt alakzatát a battalion mass-t (zászlóaljtömb talán magyarul), ami olyasmi, mint a franciák attack columnja és a négyszög keveréke volt a GdB-ben úgy jelenik meg, hogy az egység hat századát jelképező talpakat kettő széles három mély formában állítom fel. A terv az volt hogy az így felállt egység első két századából az egyiket lövősre a másikat rohamozóra készítem el. Csak hülyén néztek ki, hogy az alakzat egyik fele lő, a másik meg rohan. Viszont a figurákat már elkészítettem, kidobni nem akartam őket így aztán fel kell majd állítsak egy másik magyar zászlóaljat is. Ez persze nem baj hisz így lehet majd egy önálló magyar dandárom is.

Mindenesetre a jelenlegiek rohamozni fognak.

A képeken az alapozott egység már az egységesen rohamozó képet mutatja.

Sajnos a Perry és a Victrix figurák valamelyest eltérnek egymástól a Perry frakkok jóval rövidebbek. Nem tudom, hogy melyik hossz a helyes ebben az időszakban, mindenesetre annyira nem zavaró, hogy az egység figurái feltűnően különbözzenek. Tegye fel a kezét ha észrevette volna valaki, ha nem szólok!

Kipróbáltam egy másik anyagot a talpak textúrájának létrehozására. Az Obiban vettem Fakittet. Ez vizes iszap állagú anyag. Erre sódert szórtam a száradás után pedig körbecsiszoltam a talpakat. A végeredmény elég jó, dolgozni könnyű vele, az ára baráti, mivel víz alapú a dolog takarítani sem vészes utána. A kisebb méretű figuráknál, 15mm például, extra homok nélkül is kiváló textúrát ad. Valószínűleg felváltva fogom használni a Vallejo műsarakkal.

Az egység jelenlegi állapota messze van még a késztől. Fegyverek, kulacsok meg néhány apró részlet. Leginkább a kabát és a szíjazat fehérsége miatt fő a fejem. Ezt majd black lininggal igyekszem megoldani. Aztán a melléfestések javítgatása, némi bemosás és végül a nadrágok zsinórjainak felfestése. Ezek következnek, de egyelőre pár hét határ :)

Mielőtt belevágnék egy kis hevenyészett történelemóra.

1806-ban az ekkor már I. Ferenc az öccsét Károly főherceget nevezte ki a császári és királyi hadak főparancsnokává. Károly azon kevés Habsburgok közé tartozott, akit tehetséggel áldottak meg az égiek abban, amit csinált. Habár testileg törékeny volt, de számos alkalommal bizonyította, hogy ért a hadimesterséghez. Csakúgy, mint teoretikus, de mint hadvezér is. Kinevezése után nekiállt, hogy átszervezze, korszerűsítse az osztrák hadakat.

Ezek a reformok minden fegyvernemet érintettek és értekezek is róluk, ahogy a figurákat készítem. Jelenleg a gyalogság van soron.

1807 végére a K.K. Heer gyalogsága 63 sorgyalogezredből, 1 Jäger ezredből és 17 határőr gyalogezredből állt.

A sorgyalogezredek német (48) és magyar (15) ezredekből álltak. Ez annyit jelentett, hogy a magyar ezredek magyarországi feltöltésűek voltak, míg a német ezredek állományát nem magyar területekről toborozták. Azaz voltak osztrák, cseh, olasz, lengyel legénységű ezredek attól függően, hogy hol vagyis honnan toborozták őket. Annyiban azért még árnyalni kell a képet hogy a magyar országgyűlés 12 gyalogezred felállítását szavazta meg. A maradék három magyar rendszerű, de horvát legénységű volt.

Szervezetileg és egyenruhában is eltért némileg egymástól a két gyalogság. A német ezred kettő hatszázados tábori zászlóaljból és egy négyszázados helyőrségi zászlóaljból állt. Ez utóbbi felelt a toborzásért, kiképzésért és innen töltötték fel a harcolók veszteségeit. A magyar ezredek három hatszázados tábori zászlóaljból és egy négyszázados helyőrségi zászlóaljból álltak. A német századok kb.180-200 a magyarok 200-220 főből álltak. Minden ezrednek volt még egy gránátos osztálya (két század) századonként 140-150 fővel. Ezeket rendszerint elcsatolták és gránátos zászlóaljakat hoztak létre. Rendszerint ezek képezték az elit tartalékot. A fentiek persze az állománytáblák számai, a valóság mindig eltért ettől.

A fegyverzet egységes volt ám a katonák megjelenésben már voltak eltérések.

A felsőruházat egységesen a frakkszerű, fehér kabát, amelynek hajtókáinak színe (valamint a gombok színe) különbözött ezredenként. A különbség, hogy a német gyalogság kabátjának mandzsettája egyenes szabású a magyaroké meg csúcsosra szabott volt. Ezen a mandzsettán a németeknek két gomb, míg a magyaroknak ekkortájt jelenik meg a medveköröm (bärentatzen) néven aposztrofált gombdísz. A képen még pont az ezt megelőző rojt dísz verzió látható. Különbözött ezeken kívül a nadrág és a lábbeli. A magyar ezredek kék színű magyar nadrágot (szűk, testhezálló ruhadarab) combrészén vitézkötéssel, ami sárga-fekete zsinórból fontak és ugyanilyen fonott zsinórból volt a nadrág oldalhosszán végigfutó szegő csík is. Ehhez bokáig érő fűzős, fekete bőrbakancsot hordtak. A német ezredek bővebb szabású a kabát színével megegyező, tehát fehér nadrágot, csatos, lakkbőr bakancsot és fekete, térdig érő, oldalt gombos lábszárvédőt hordtak.

Na ez az alap, amire építkeznem kell illetve, amiből el lehet indulni.

Hirtelen a következő forrásokat sorolnám fel, ahonnan ezen információk begyűjtöttem.

Enrico Acerbi: The Austrian Imperial-Royal Army 1805-1809

Osprey - Campaign 033 - Aspern & Wagram 1809 Mighty Clash of Empires

Osprey - Campaign 056 - Eggmühl 1809 Storm Over Bavaria

Osprey - Men at Arms 005 - The Austro-Hungarian Army of the Napoleonic Wars

Osprey - Men at Arms 176 - Austrian Army of the Napoleonic Wars (1) Infantry

Udovecz György: A magyar katona Öltözködés, felszerelés és fegyverzet 1788-1815 (Tortoma Könyvkiadó, 2015)

Somogyi Győző: Hungarian Military/Magyar Katonaság 1768-1848 (Egy ezredév hadban sorozat)

Próbálkoznék valami épkézláb felütéssel, de nem igazán megy. Szóval röviden (ha ha :)). A Pike & Shotte mellett a napóleoni kor az, ami a leginkább vonz a hadijátékos témák korok közül. A kezdetek itt is a középiskolás koromra nyúlnak vissza, úgy is mondhatnám, hogy minden Ordas Iván Simonyi óbester című könyvével kezdődött.

Annak, aki nem olvasta most csak azért sem mondok semmit, legyen annyi elég, hogy ennek a könyvnek köszönhetem, a mánia kialakulását. Azóta persze ezer meg egy inspirációba botlik az ember a neten, a tv-ben, a könyvesboltban. Megkockáztatom, hogy a II. világháború után ennek a kornak a legkiterjedtebb a háttéranyaga, hadijátékos szinten legalábbis.

Szerencsére ezt a kort a figuragyártással foglalkozók is nagyon szeretik és ezért töméntelen mennyiségben kapható még a legegzotikusabb seregekhez is figura. Ugyanakkor vannak azért nehézségek. Ha ugyanis törekszünk a történelmi pontosságra a figurák megjelenése terén, akkor a mozgásterünk jelentősen leszűkül. Ugyanis Napóleon a történelem színpadán való megjelenésétől távozásáig terjedő mintegy húsz év alatt minden hadviselő fél katonáinak egyenruhája változott annyit, hogy a választott 28mm-es méretarányban szembetűnő legyen a különbség. Meg aztán van itt egy másik alapelv a kettő az egyben, azaz egyszerre építek egy sereget és annak ellenfelét is. Mint látható lesz nem aprózom el, mivel mindjárt hármat is toborzok egyszerre :). Na, most ha ennek megfelelően igyekszem a seregeimet felépíteni, akkor ki kell választanom a pontos kort, korszakot, és a helyet, azaz a hadviselő feleket és ezzel bizony behatárolom a megjelenésüket a figurák kinézetét. Legegyszerűbb egy hadjáratot kibökni. Ha nincsenek speciális preferenciák (bajor vagy éppen nassaui sereget akarok gyűjteni), akkor érdemes figyelembe venni azt, hogy mely az az időszak, amihez a legtöbb figura készült különös tekintettel a nagy gyártók műanyagjaira. Ez utóbbinál némi pénzt spórolhatunk természetesen.

Franciák, osztrákok, britek (Sharpe, ugye ne folytassam :))

Nos, mondanom sem kell, hogy az első figura megvásárlásától mostanáig a dolog nem ilyen tervszerűen és hideg fejjel átgondolva zajlott le. Sokkal inkább:…úúú ezek jól néznek ki és most éppen akciós, aztán majd veszek hozzájuk ezt meg azt és akkor jó lesz na meg még… Szóval így:

 Az első figuráim a témában egy pesti beszerzőkörúton vásárolt Perry féle French Line infantry doboz volt.

Akkor még valamiféle 40k Imperial Guard egységet akartam belőlük konvertálni, ami szerencsére sosem következett be. Mit tudtam én még akkor holmi Bardin reglamáról. Hozzájuk vásároltam kicsivel később, egy itthoni hobbitárstól egy Victrix Old Guard Chasseur dobozt.

Nos ezek elég sokáig hányódtak a dobozukban a polcon, amikor úgy tavalyelőtt végleg elhatározásra jutottam. Belevágok és csinálok egy, khm…néhány napóleoni sereget. Szintén eléggé hirtelen felindulásból vettem a Victrixtől egy-egy osztrák gránátos, osztrák gyalogos (1809-) és francia gyalogos (1807-1812) dobozt.

És akkor itt elgondolkoztam. Egyrészt azon, hogy csak van valami oka annak, hogy a gyártók évszámokkal jelölik az elvileg ugyanolyan figurákat. Banális tudom, de ekkor még a lelkesedésem lényegesen nagyobb volt a tudásomnál a korszakot illetően. Nekiálltam a szakirodalomnak, ami a neten megtalálható dolgokat, Osprey könyveket, Historie & Collection és a millió tanulmányt jelenti. Újabb és újabb dolgokat tanultam meg a kor seregeiről így egy másik dolgon is elgondolkoztam. Méghozzá, hogy  milyen/melyik rendszer szerint kellene a seregeket felépíteni. Rengeteg szabály létezik a napóleoni érához és nagyobbrészt megegyeznek abban, hogy nem nagyon tesznek különbséget a különböző népek seregeinek felépítésében. Általában ugyanazt a sémát alkalmazzák egy osztrák és egy francia sorgyalogezred játékban történő megjelenítésére. Na, nekem ez nagyon nem tetszett, szerettem volna, ha a seregeim nem csak színükben különböznek egymástól. A hogyanokról mikéntekről majd később, de hosszas keresgélés után végül is találtam, egy olyan rendszert, ami próbálja szimulálni az említett különbségeket. Ez a General de Brigade David C.R. Brown tollából. Egyszerűbb fekete fehér verziója fellelhető a neten, de én megvásároltam a keménykötésű, színes deluxe változatot. Közben eltelt egy év és mivel éppen jobban belevetettem magam Cornwell Sharpe történeteibe olvasva és filmen is nagyon megtetszett egy brit peninsulai sereg gondolata. Így aztán ahelyett, hogy a már meglévő franciákat és osztrákokat ráztam volna gatyába inkább bevásároltam Perry és Victrix britekből.

Sokáig fontolgattam, hogy Napóleon melyik hadjárata, azaz melyik év lenne a legalkalmasabb a seregek kialakítására. A három sereg egyenruházatának, tehát figurai megjelenítésének relációjában gondolkozva a következőre jutottam. Az osztrák sereg egyenruházata 1809-ben változott, a  francia 1807-1812 között  és a brit egyenruhák 1812-ben estek át nagyobb változáson. Tehát olyan figurák kellenek, amelyek 1809-1812 közötti egyenruhában feszítenek. Ennek megfelelően a 1809-es hadjárat mellett döntöttem. Eggmühl, Aspern-Essling, Wagram, Győr. Ezen kívül a franciák korszakos megjelenése, kinézete nagyjából jó a spanyol hadszíntérre ahol a britek ellenfelei lehetnek.

Eredetileg azt terveztem, hogy a ez és az előző bejegyzés egyben jelenik majd meg. Viszont sikerült elgallopírizni magamat a figurák elkészültét illetően és mivel már nagyon posztolhatnékom volt úgy döntöttem ketté szedem a festős részt. Amin és amiért elcsúsztam az leginkább annak volt köszönhető, hogy baromi régen készítettem már el egy seregnyi figurát a keretről levágástól a lakkozásig. Egyes munkafolyamatokkal egyszerűen nem terveztem és már csak akkor jutottak az eszembe, amikor már következtek, így aztán meglehetősen sok „ja és még…”  pillanatot sikerült a projectben megélnem. Ilyen pillanat adódott abból is, hogy igyekeztem az egységet tiritarkára festeni. Mindig volt egy figura, amin a kabát hajtóka vagy a gallér vagy a cipő vagy valami nem volt kifestve ezért nagyjából egy örökkévalóságnak tűnt a festés. Ennek megfelelően a következő egységet már majd jóval tervszerűbben tervezem festeni.

Magáról a festésről különösebben nem akarok értekezni. Alapszínek, amik vegyesen voltak Pentart Vallejo és GW, ahogy már írtam is.

Miután minden a helyén volt jöttek a washok, amik GW (még a névváltoztatások előttről) illetve az Army Painter gyártmányai, amik érzésre kb. ugyanazok, mint a GW, bár a csepegtetős megoldás szerintem nem a legjobb ezeknél az anyagoknál. Ezeket a színeket használtam:

 A GW névváltoztatás utáni washait nem ismerem, de gondolom, hogy hasonlóak, mint a régiek voltak. Azért vettem Army Painterest, mert a neten fellelt képek alapján megfelelőnek tűntek illetve a neveik többet árulnak el a színükről, mint a GW-s fantázianevek.

A figurákon highlightot nem is csináltam részben lustaságból részben mert nem is szoktam (azaz lustaságból persze :)) A talpak lefestésével fejeződött be a festés ami szimpla alapszín+szárazecsetelés.

Na itt volt egy jó nagy „ja és még…” momentum. Már vagy nyolc figura talpát műfüveztem le, amikor bevillant, hogy lakkozni is kéne a srácokat. Úgy szoktam lakkozni, hogy kap a figura egy fényes réteget spray-ből aztán réges-régen vásárolt Model Master matt lakkból még egy réteget a csillogás ellen.

Sajna éppen fogyóban volt a lakk spray idehaza úgyhogy elugrottam venni egy flakonnal. A Praktikerben volt is, amit kerestem sőt volt matt verzióban is. Gondoltam majd jó lesz az is. Rosszul gondoltam. Most már bizonyságom van róla, hogy a zárt térben való festékfújás ártalmas az egészségre, mivel a gutaütés kerülgetett, hogy az alsóhangon 30 órányi  munkám röpke egy perc alatt tönkre menni látszott. A spray matt lakkjának száradása után ugyanis a figurákon egy halovány, de azért jól látható fehéres, poros hatás keletkezett. Párás volt az idő, túl közelről, túl távolról, túl sokat, túl keveset fújtam. Ki tudja? Azért volt különösen bosszantó a dolog, mert a fújtam belőle tesztet és azzal a figurával semmi gond nem volt. Egy reményem maradt, hogy a Model Master ecsetelős helyrehozza a dolgot. Szerencsémre helyrehozta. Jelenleg úgy néz ki, hogy a figurák háromszoros lakkrétegben valószínűleg egy atomtámadást is átvészelnének. A már lefüvezett talpú figurákat úgy lakkoztam, hogy a fényes spayből fújta ki egy kicsit egy edénybe, majd felecseteltem rájuk és ők már eleve a hagyományos módon kapták meg a matt verziót.

A fű kétféle hosszúságú műfűvel készült. Alapból rövid szálú pázsit, amiben hosszú csomók (grass tufts) vannak, amiket előre készítettem (a hogyanról egy másik bejegyzés készül majd) .

A zászló egy ideiglenes nyomtatás csupán, afféle csak, hogy legyen már valami az osztagnak zászló azaz nincsen rögzítve a rúdon. Távlati tervem ezzel kapcsolatban, hogy a nyomtatott verziókat szépen átfestem kézzel talán így jobban illenek majd az összképbe. Nyilván majd valami egyszerűbb mintázatút kell választani, mivel nem áll szándékomban miniatűr ikonfestővé avanzsálni.

Az osztaghoz és majd a többihez is készíteni fogok egy rájuk szabott tálcát (movement tray). Ilyesmit:

Ezzel elkészült az első Pike & Shotte osztagom. Nem jegyeztem pontosan az munkafolyamatokkal eltöltött időt, de úgy 30-40 munkaóra közé teszem az osztag elkészültét és ez azért elgondolkodtató. Habár kissé berozsdásodtam az elmúlt években az ennek köszönhető bénázások ellenére alapvetően elégedett vagyok a végeredménnyel és jó szájízzel folytatom sereg építését.

Eljutottam hát oda, hogy nincs más hátra mint kifesteni a figurákat. De hogyan és milyenre? A milyenre, nekem egyszerűbb a válasz.

A XVII. század egyik jellemzője, hogy a nyugati hadseregekben nincsenek még egyenruhák. Sem abban az értelemben, hogy egységes öltözet sem abban, hogy katonaruha. Ez persze egy nagyon általánosító kijelentés. Kisebb egységek, úgymint uralkodók és gazdag urak testőrgárdái persze lehettek egyforma és egyszínű ruhában. Jelenlétük a harcmezőn elhanyagolható.  A kor divatja szerinti páncélzatok kölcsönözhettek némi azonos kinézetet, sőt egyes egységek azonos színű szalagokkal, tollakkal igyekeztek egyformának tűnni. Ezek azonban aligha nevezhetők egyenruhának és bizony a kor seregei egyfajta szín és forma kavalkádban, a minden napos ruháikban vonultak a csatamezőre. A milyenre, tehát a válasz tiritarka.

Elsőre úgy tűnik, hogy ez könnyebbé teszi a festést, hiszen minden figurát úgy festek ahogy jól esik. Nos aki festett már ki egyszerre 20+ figurát az tudja, hogy bizonyos dolgok (páncél, ruha, felszerelés) ismétlődése egyfajta áldás. Mert ha manufaktúraszerűen tudunk mindig csak egy-egy részlettel foglakozni a figurán sokkal haladósabb a festés maga, kevesebb festéket pazarolunk, habár lényegesen unalmasabb is a dolog. Ráadásul szerettem volna, ha a tiritarkaság jellemezné az alakzatot, de mégis csak legyen valami kohézió. Ez már ugye elkezdődött az összerakásnál, igyekeztem, hogy két egyforma figura ne kerüljön egymás mellé, a kohéziót a fegyverek meg a ruhák stílusa adta. Ezt kellett folytatni a színekkel is.

Itt jön az, hogy akkor milyen technikával fessem ki a srácokat. Két dolog jöhet számításba dipping vagy a hagyományos alapszín+bemosás+highlight.

A dipping borzasztóan csábító, gyors, lényegében sereg festésre kitalált dolog. Annak idején használtam is eleget goblin, skaven seregek festésekor.

Van két nagy hátránya ennek a módszernek. Az egyik, hogy habár a lazúr transzparens a figurák kiálló és magasabb részein, de akkor is befolyásolja azok színét. Ez azt jelenti, hogy minden szín kap egy kis barnás árnyalatot és minden szín sötétebb tompább árnyalatú lesz. Ez akkor probléma, ha a barnával nem harmonizáló színnel van dolgunk például (kék, lila), illetve, ha szeretnénk megőrizni a színeink élénkségét tisztaságát (piros, sárga, fehér). Ezen kívül az az azonos árnyalatú,de eltérő színekből is hajlamos egyfajta azonos barnás masszát csinálni (pl. világosbarna szíjazat világos szürke kabáton). Illetve a vas, ezüst színeknek is bronzos, aranyos árnyalatot ad.

A másik nagy hátránya az, hogy a lazúr a modellfestékekhez képest egy igen vastag matéria és ráadásul száradás után bizony fénylik, mint a Salamon töke. Azaz illik matt lakkal átfesteni az egész bandát. Persze, ha valaki lakkozza a figuráit nem feltétlenül nagy hátrány a fenti dolog.

A fentiek miatt úgy döntöttem, hogy maradok a hagyományos módszernél.

Rendszerint én úgy kezdek neki a festésnek, hogy az alapozóra fújok egy a figurán dominánsan jelenlevő színt. Ha szerencsém van, akkor ez lehet az alapozó maga. Ezzel a módszerrel megspórolok némi fárasztó szem meregetést, ecsettel pacsmagolást.  Ezt régen úgy csináltam, hogy vettem valami színes festékspayt. Ez persze drága akkor, ha nem fogyasztja ki az ember a flakont és sajnos kicsi a matt színválaszték a lakkfestékre meg nem tapadnak a később felviendő színek. Itt az idő, gondoltam, hogy bevessem a jó régen megvásárolt és eddig gyakorlatilag kihasználatlan airbrushomat.  Anno pontosan azért vettem meg a kompresszort és az airbrusht, hogy kikerüljem a spay-k tökéletlenségeit, hiszen az AB-val gyakorlatilag az összes rendelkezésemre álló színt használhatom alapszínnek.

Milyen festéket használjak? Meglehetősen nagy készletem van a Vallejo festékeiből, de akad GW-s is (főleg washok) viszont mind öreg, több éves és nem igazán bíztam a mennyiségükben, hogy elegek lesznek a feladatra. Tavaly ezért jól bevásároltam a Pentart akril festékeiből.

Ezekből gondoltam az AB-ben használni és úgy általában a figurákra. Nos a tapasztalatom az, hogy habár nem veheti fel a versenyt a Vallejo festékekkel, arra célra, azon a szinten, amire nekem kell bőségesen megfelelő a Pentart minősége. Az érzékeny színek esetén, mint a piros, sárga esetleg érdemes Vallejo változatot használni, viszont érdekes, hogy AB-ból fújva ezek a színek is megfelelően viselkedtek, míg ecsettel vacakok voltak.

Folytatása következik…

Miután a figurák stabilan a helyükre kerültek jöhet az apró kiegészítők felapplikálása. Ilyenek a kardok és legfőképpen a kalapok, sisakok na meg  ezekre a tollforgók. Ezt a regimentet tisztán műanyag figurákból és alkatrészekből akartam összeállítani és mivel a legelsőnek beszerzett Imperialist dobozból valók, valamilyen katolikus császári seregnek készülnek. Fontolgatom az Alatriste filmből a rocroi-i csata „sajnálom señor, de ez egy spanyol regiment” alapján, hogy a császáriak nálam spanyolok lesznek, az ellenfelek meg franciák. Na de majd még meglátjuk.

Az apróságok felapplikálását azért jó utoljára hagyni, mert ezek az alkatrészek viszonylag érzékenyek, egy részüket biztosan letörtem volna a figurákról a talpalás során. Ezután viszont már csak az alapozás és a festés van hátra így a figurát lényegesen kevesebbet fogom fogdosni. Most ragasztom a pikákat is a harcosok kezébe.

Miután minden a helyén jöhet az alapozás. Én a Genius Pro univerzális alapozóját szeretem a legjobban, abból is a szürkét.

Mint alapozó festék első osztályú a színe pedig segít kiemelni a festendő részleteket. Ez nagyon fontos különösen a nem szürke színű műanyag, műgyanta illetve a fém figuráknál. Az a tapasztalatom, hogy ha nem a szokványos szürke színű az anyaguk, akkor egyszerűen nem látok minden részletet. Ráadásul az alapozó színe csak minimális mértékben befolyásolja a rákerülő színeket, bizony-bizony még a pirosak és a sárgák is szépek rajta.

Igazából az előző talpalásos bejegyzéshez tartozik ez a rész is.

Van aki kifesti a figurákat és csak aztán helyezi talpra és csak azután fejezi be a talpat. Ezt különösen akkor érdemes csinálni, ha a figurán is meg a talpon sok az olyan rész, amihez készre szerelve már nehéz hozzáférni. Meg aztán van aki a textúrázott talppal együtt alapoz és fest. Ilyen vagyok én is. Mivel nem a „sok figura nagytalpon” megoldást választottam ezért meg is tehetem ezt. A talpak textúráját már jó régen a Vallejo termékeivel csinálom. Legtöbbet a Grey Pumice-t, de White Pumice-t és Black Lava-t is használok. Aki nem ismerné ezeket, levegőn megkötő ragadós krémbe kevert homokról van szó. Akril festékkel nyers állapotában is színezhető. A fenti három tapasztalataim szerint annyiban különbözik egymástól, hogy változó bennük a homok mennyisége, tehát kötés után némileg eltérő a rücskösség mértéke. Illetve a Grey Pumice színezetlen, a White Pumice-ban fehér, a Black Lava-ban fekete (is) festék van. Az utóbbi kettővel faszán tönkre is lehet tenni a festett figurákat, míg a Grey átlátszóra szárad, csak a homokszemcsék látszanak.

Felmerül a kérdés, hogy miért használok ilyen relatíve drága anyagokat a jó öreg faragasztó+homok kombó helyett. Mivel ezek készre kevertek, a használatuk semmilyen előkészítést nem igényel. Nem szóródik a homok, nem csöpög a ragasztó. Persze a faragasztóba is bele lehet keverni a homokot aztán tárolni valahogyan. Sajnos az a tapasztalatom, hogy ez nem igazán működik. Néhány hét után a masszát megeszi a fene, pontosabban megköt, közben folyamatosan változik az állaga, de úgy egyáltalán nehéz eltalálni az éppen jó arányokat a keverésnél. A Vallejós cuccok évek óta figyelnek a polcomon, a tégelyek jól záródnak és a bennük lévő anyag változatlan minőségű. Csak figurák talpára felkenni nem találtam még jobb anyagot. Nyilván tereptár terepasztal készítéshez már túl drága, de az meg más kérdés.

A textúra masszát ilyen az e-bayen beszerzett eszközökkel szoktam csinálni.

A Warlord figurái egységesen egy szép ovális talapzaton állnak. Ez jó vastag és meglehetősen kitölti a 20x20-as négyzetet. Azt gondolhatnánk, hogy jó mert kevesebb pumice-t kell használni, de sajna ha talapzat teteje kilátszik a textúra alól az nagyon csúnya. Viszont befedni meg rosszabb mintha nem is lenne. Ezért azoknál a figuráknál, ahol lehet alapból levágom körbe. A terpeszben állókon figurákon, ennél a csíknál rajtahagytam ezt a talapzatot, de aztán géppel kisebbre martam ezeknél is. Na ettől meg fogom majd magam kímélni a többi regimentnél már minden figurát körülmetélek :).

A textúra megkötése után a figurák visszakerülnek a gyűjtőtalpakra. Na ekkor kiderül, hogy hol csordult túl az anyag, amit aztán sniccerrel orvoslok.

Hát igen a fiatalos lendületes felütést egy hosszabb szünet követte. Az a helyzet, hogy úgy egy hónapja leugrottam két hétre a határra grenzerkedni egy kicsit, emiatt álltak a munkálatok.