Talpon vannak a figurák. Na jó egyelőre csak egy tesztcsík*.

A pikásokkal meg is érkeztünk egy a figurák méretéből és anyagukból következő problémával. A műanyag pikák hosszúak vékonyak (valójában jóval vastagabbak, mint azt a méretarány indokolná, de hát ez heroic scale) és törékenyek. Cseréljük hát ki őket valami tartósabbra. Legyenek drótból.

A Warlord ad a fém figurái mellé a pikákat vékony acéldrótból. Egyrészt ez csak a fémekhez van és habár lehet tőlük külön is rendelni, de ezeknek sem a vastagsága sem a kinézete nem tetszett. A vastagságuk ugyanis inkább megfelelne a méretarányból származó vastagságnak, de ez szerintem pont hogy elüt a figurák bumfordiságától. Valamint felesleges kiadásnak is tartottam, amikor magam is tudok ilyet csinálni. A képen a felső a Warlord műanyag, középen a kettő a drót pikája. A legalsó meg az, amit én csináltam.

Maga a dolog elég egyszerű. Valami drótot méretre vágok, ha kell kiegyengetem, a végét ellapítom imitálva a pika hegyét majd hegyesre vágom és kész. Így készülnek a Warlord drót pikái is. Túl szimpla, túl egyszerű és nem is túl tetszetős.

Régebben, amikor ókori témában kezdtem neki1/72 –es makedón falanx építésének ajánlották, hogy a szarisszákat virágkötöző drótból készítsem el a fent említett módon. Ott és akkor ebből nem lett semmi, habár egy virágostól pár szál drótot azért beszereztem. Ez a drót vékonynak bizonyult a 28mm-es figurákhoz, de az állaguk teljesen jó volt. Eléggé tartós, de még házi módszerekkel megmunkálhatók. Elbattyogtam hát egy Floraland üzletbe ahol meglehetősen nagy választékot találta virágkötöző drótból. Ezer-ezerkétszáz forint körül árulják csomagját, kilóra amúgy és ez nagyjából az idők végezetéig elég lesz minden lándzsa, pika és kelevéz lecserélésére, ami figurám csak van és lesz.

Na a drót már megvan már csak a hegyeket kéne előállítani. Sokáig a préselős megoldáson gondolkoztam, de egyrészt macerás másrészt a végeredmény nem is túl szép. Na jó, mivel vassal kell dolgozni bármilyen módszert is választok az macerás lesz, viszont nézzen akkor már ki jól a végeredmény.

Nézegettem a műanyag pikák hegyét amik négyszög alakú hegyben végződtek. Innen arra jutottam, hogy ezt éppen reszeléssel is ki lehet alakítani a hengeres drótból csak mondjuk az élettől is elmegy majd a kedvem mire a csak jelenleg meglévő közel száz pikás fegyverét kireszelgetem.

Na de ha reszelni lehet, akkor köszörülni is. Régebben vettem a Lidl-ben egy elektromos késélező berendezést. Egy ilyet.

Nosza ki is próbáltam. Nem a leghatékonyabb gépezet erre a célra panelban lakóknak azonban ideális lehet mivel gyakorlatilag hangtalan. Még azt is megtudtam vele csinálni, hogy a kialakított hegy alatt vékonyabbra köszörültem a drótot ezzel tökéletesen egy fapóznára feltűzött acélhegy illúzióját keltve.

Szóval lehet ezzel is, karácsony környékén a Lidl-ben modellező heteket tartottak és mindenféle motoros kéziszerszám modellező verzióját lehetett kapni. Mondjuk elég borsos áron, de egy duplaköves köszörűnek nem tudtam ellenállni (vettem mást is, de azt majd később). Most áldottam az előrelátásomat ugyanis ezzel a kis aranyossal úgy tíz perc alatt összedobtam a már talpon álló tucat pikás fegyvereit.

Szóval a pikák készek már csak a figurák kezébe kell adni azokat. Az „advance” pózban lévő figuráknál ez nem is gond, mindössze a tenyerükbe kell mélyíteni egy kis lyukat bölcső gyanánt a pika végének, hogy stabilabban álljon.

Igen ám de a „port” és a „charge” pózhoz készült pikákon ott vannak a karok is azok végeit kell a figurák vállaihoz ragasztani.

Első gondolatom az volt, hogy egyszerűen ledarabolom, lefaragom a karokat a fegyverek nyeléről aztán kifúrom a kézfejeket. Viszont tartottam attól, hogy a ezek után rémálom lesz a megfelelő pózokat eltalálni a ragasztáskor. Végül úgy határoztam, hogy készre ragasztom a figurákat és csak aztán faragom ki a kezekből a pikát. Nyilván így nehezebb dolgom volt, mert rosszabbul fértem csak a kezekhez, de végül is megérte a fáradságot.

Na most már akár össze is rakhatnánk a sereget. Előtte persze szét kellet szedni. A műanyagokról figurákról elmondható, hogy mint öntvények átlagos minőségűek a rajtuk található sorja nem vastag nincsenek elcsúszások, beszívódások. Az apró alkatrészek kardok sisakok viszont érzékenyek, de elég könnyen eltávolíthatók a keretről. A fém figurák minősége már nem ilyen egyenletes. Most először találkoztam olyan figurával, ami egyáltalán semmilyen vágást reszelést nem igényelt nem volt mold line, semmi. Illetve a képeken is látszik például a svéd swine feathernél, hogy az egész egy nagy öntőcsonk meg sorja.

Szóval a figurák előkészítve rendezzük hát soraikat.

A könyv azt tanácsolja, hogy talpaljunk ahogy jól esik mindaddig, amíg az ellenfél serege is hasonlóan készül nagy bajt nem csinálunk. Megemlítik, hogy vannak akik egyénileg szeretik talpra rakni a figurákat vannak akik a gyűjtőtalpakat részesítik előnyben. Mindazonáltal ha követjük a Warlord szisztémáját általános elvként a figura frontja számít leginkább. A gyalogosoké 20mm a lovasoké 25mm. A gyalogosokat a könnyebb rendezés miatt rakjuk 40x40mm-es talpra úgy, hogy négy figura kerüljön egy talpra. A lovasságot 50x50mm, két lovas talpanként.

Na akkor hogy is csináljam?

Nekem csak warhammeres tapasztalataim vannak, ott ugye egy figura egy talp, egy egység asztalon történő mozgatása movement trayekkel ésszerű. Az egységek nemigen vesznek fel más alakzatot, mint ahogy az asztalra kerülnek, méretük a veszteségek miatti figura eltávolítással változik.

A történelmi rendszerekben általában egy figura tucatnyi és több katonát reprezentál a csatatéren és a játék során nem kell majd figurát eltávolítani a veszteségeket jelképezve szóval a nagyobb méretű talpra több figura működő megoldás lehet. Viszont lehet őket mindenféle alakzatba rendezni, amit megkönnyít, ha több figura van egy nagyobb talpon.

Szerettem volna biztosítani magamnak a legnagyobb flexibilitást a sereg figurák és a sereg összeállításakor. Több okból. A lehető legkisebb mértékben függjek az adott (Pike & Shotte) játékrendszertől a talpalás terén, például ha DBA-t, Warhammer Historicalt vagy netán Field of Glory – Renaissance lenne lehetőségem játszani. Így aztán gondoltam ötvözöm az egyéni talpalást a gyűjtőtalpakkal.

A következőt találtam ki. Egy-egy figura egy 20x20 szögletes talpra kerül ezekből négy egy 40x40 gyűjtőtalpon összegződik és ezekből a gyűjtőtalpakból állnyak majd össze a unitok és regimentek.

Ez a megoldásnak előnyt jelent a szállításnál is. Lényegesen könnyebb a már meglévő WHFB-s szivacstálcákon elhelyezni a figurákat, mint nagyobb a talpakon lévőket. Pláne új tálcákat készíteni.

A figurákat valamilyen oldható kötéssel kell a gyűjtőtalpon rögzíteni mivel WHFB-s tapasztalatom szerint hajlamosak össze vissza borulni még a viszonylag stabil movement trayeken is. Ott én sokszor blutac gyurmát hívtam segítségül.

De egyszer engem is felvilágosítottak.

Aztán néhány osztag skavenem hűtőmágnes fóliát kapott a talpa alá.

Ez utóbbit gondoltam bevetni most is. A skaveneknél a tálcán konzervdobozból vágtam ki az ellenoldalt, a tapadási felületet. Most viszont nem kívántam így szívatni magam. A konzervdoboz darabolás nehéz meló, a fém nem egyenes, nincs belőle pont annyi és pont akkora darab mint kéne szóval valami más kellet.

Na de hol szerezhetek be ilyesmit? Hát itt a mágnesboltban.

Szerencsére idehaza is kapható vasfólia, ami kb. olyan mint a hűtőmágnes fólia csak ugye nem mágnesezett. Mindkét anyag kapható különböző vastagságba, akár öntapadós kivitelben is. Én a Szupermágnes.hu-n vásároltam. Vasfóliát vettem a gyűjtőtalpaknak és 20mm széles öntapadós mágnes szalagot a figurák (legalábbis a gyalogság) talpaira. Ez utóbbival meglehetősen gyorsan és tisztán tudom majd rögzíteni a talpakon a mágnest anélkül hogy nyakig pillanatragasztós lennék és mivel 200+ figuráról beszélünk ez igen nagy előny.

A talpak maguk szintén saját gyártmányok méghozzá 1mm vastag polisztirol lappból vágtam ki mind a 20x20-as mind a 40x40-es lapokat is. Illetve ebből készülnek majd a lovas talpak és gyűjtőtalpak is. Összeragasztva kaptam meg a kis mágnes és vas szendvicseimet.

Szintén a fantazis időkből emlékszem, hogy egyáltalán nem mindegy, hogy egy figura hol helyezkedik el a tálcán. Hiszen a kezeik, fegyvereik túlnyúlnak a talpuk oldalán így aztán jó ha mindenkinek megvan a maga helye sorban oszlopban, hogy lehessen tartani a szép, szoros formációt. Ha lekerülnek a tálcáról, mondjuk szállítás miatt akkor utána pontosan összesakkozni az alakzatot eléggé sokáig tart.

Azaz már a figurák talpra ragasztásakor érdemes valamilyen rendszer szerint elrendezni és megjelölni a helyüket. Így aztán nálam minden négy figurának bérelt helye lett és lesz pontos számozással.

Most egy kicsit arról, hogy mi illetve mekkora az a figuraállomány, amivel rendelkezem. Jobban megnézve tulajdonképpen a blog eddig egy merő Warlord Games reklám. Ennek leginkább anyagi okai vannak. Nincsen tudomásom arról, hogy gyárt-e valaki még olcsó (fémekhez képest) műanyag figurát. A sereg tömegét pedig ezekből érdemes feltölteni. Aztán majd jöhetnek a más gyártók figurái.

A jelenlegi állományom úgy néz ki, hogy két oldalon egy-egy gyalogos battaliára való gyalogos és kétharmadnyi-kétharmadnyi lovas battalia plusz húszegynéhány firelock. Ezen kívül némi tüzérség ami a Wargames Factory Spanyol örökösödési háború ágyúiból valamint Warlord fém figurákból lészen konvertálva a távoli jövőben. Szóval kb. ami képen satírozva van. Mindez persze két sereg akar lenni.

Az állomány úgy jött össze, hogy tavaly nyáron vettem egy szabálykönyvet+free box (Imperialist Infantry Regiment boxed set). Alapvetően a könyvre voltam kíváncsi illetve a figurák minőségére, méretére. Amikor látám hogy ez jó vettem egy starter battaliat. Ekkor ugyanis már körvonalozódott a seregépítés gyűjtögetés iránya.

Kicsit később beszereztem a Wargames Factory kimúlásakor három doboz (két ágyú per doboz) SSW ágyút. Sajna a figurák mind méretben mind kinézetben túlságosan is elütnek a TYW kortól, az ágyúk viszont megfelelnek. Kellet hozzájuk személyzet.

A Warlord kínál pattantyúsokat csak hát ágyúval egyetemben. Egy kivétel a Marksman & Master Gunner blister. Ágyúnként négy figurát gondoltam eléggé egyhangú lenne ezzel az egyébként szép figurával felszerelni. Elnézegettem a hivatalos ágyús személyzeteket és hát ezek se másabbak mint a többi P&S figura. A kor ruháiban ácsorognak csak nem pikát hanem lőporos kanalat meg döngölőt tartanak a kezükben. Szerencsére a Warlordnak van miliciának szánt figurái egy kiválasztottam egy Clubmen with Pike and Muskets, egy Clubmen Militia és gondoltam várat is vívhatunk még, egy Pike & Shotte Mortar blistert. Ez utóbbival jól jártam, mert egy kisebb ágyú is összerakható belőle. Ezekből, meg a műanyag dobozok kimaradt figuráiból lesznek majd mindkét fél tüzérsége.

Aztán januárban A Warlord meghirdette a Starter box+free plastic box akcióját. Ez a kezdődoboz, a For King & Country tartalmaz egy szabálykönyvet illetve starter battalia egy részét. Kb. mínusz a könyv ára*. Free boxnak Swedish Infantry Regiment boxed set-et választottam plusz egy Swedish Cavalry boxed set meg némi gyalogos keret és meg is volt a protestáns oldalon is az ami a katolikus oldalon. Hát így.

A további bővítés a lovasság és a parancsnokok irányába mutat. Lovasság gyanánt egy-egy Cuirassiers boxed set illetve Harquebusiers boxed set. Ezekkel mindkét oldal lovassága kitenne egy-egy teljes battaliát.

Essék most már szó a figurákról is. Nyilván nem csak a Warlord érdeklődik a kor iránt és minden bizonnyal számos rendszer is létezik ezen a téren, de bevallom férfiasan a napóleoni kortól elérően (ott három keménykötésű szabálykönyvem van csak a pdf verziókról nem is beszélve) nem foglalkoztam mással, mint Pike & Shotte rendszerével az egy kivétel a Warhammer Historical ECW, az csak egy dolog miatt. Behatóan a játékmechanizmust nem ismerem amúgy ellenfél híján nem is nagyon számítok a megismerésére. Ami lényeges volt a számomra a seregek felépítése talpalása, azaz hogy hogyan tudom majd a figurákat gyűjteni és talpakra illeszteni.

De milyen figurák is állnak a rendelkezésünkre. Mint már említettem a Warlord gyárt műanyag figurákat és a kezdő seregekhez nyújtanak is kedvezményeket. Vannak olyan kezdő dobozaik Starter Battalia néven illetve időről időre van egy szabálykönyv+egy tetszőleges doboz discountjuk.

A műanyag figurák multipartosak fegyverzetükben alig, kinézetükben valamivel jobban variálhatók. A plasticnak hirdetett tematikus dobozok (pl. Imperialist Infantry Regiment boxed set, Swedish Cavalry boxed set) mindkét oldalon ugyanazokat a műanyag kereteket tartalmazzák egyedivé/tematikussá fehérfém kiegészítőkkel varázsoltatók.

Ilyenek például fém command figurák, extra pikemen az TYW Imperialist dobozban, extra muskétás és swinefeather muskétaállvány (a húsgombóchoz hasonló svéd specialitás) a svéd gyalogos dobozban. Az előbbi több szálfegyverest, az utóbbi sereg több muskétást alkalmazott. Ezek a kiegészítők természetesen a doboz részei. Ugyanakkor ezeket a biteket úgymint kalapok, sisakok, fegyverek külön is meg lehet venni, ahogy lehet külön műanyag keretet is vásárolni, ha éppen ahhoz van kedved. Ez olyan fajta oldschool megoldás, ami nekem meglehetősen tetszik, már nem a marketingje, hanem műanyag fém párosítás.

Kicsit még a műanyagokról. Jelenleg öt féle keret van mindössze ezekkel oldanak meg mindent: gyalogos command, gyalogos (pikás muskétás egyben), lovas, ló, firelock sorming, ami lényegében egy darab futó figurát tartalmaz sityak és kéz opcióval a kor még ritkának számító kovásmuskétáját szorongatva.

Habár a Warlord oldalán szépen meg lehet találni a műanyag keretek képeit azért én lekopiztam a sajátjaimat na meg a tematikus extrákat is. Miért is? Ez segíthet a későbbiekben a legköltséghatékonyabban kiválasztani, ha bővíteni akarom a sereget. Tudom miből mennyi figura, kéz, fej felszerelés áll a rendelkezésemre egy-egy doboz megvételekor.

Az alábbi képek a tematikus dobozok tartalmát mutatják. Ezek talán azért hasznosak, mert a Warlord ugyan írja, hogy ilyen meg olyan extra ez meg az van a dobozban, de képet már nem rak fel róluk. Tehát:

Imperialist Infantry Regiment boxed set

Swedish Infantry Regiment boxed set

Swedish Cavalry boxed set

Az előbbi kissé hosszúra nyúlt bevezetővel értem el oda ahová a Warlord Games játéka pozícionálja magát. Aki nem ismerné a Warlord 28mm-es leginkább heroic scale, szívemnek kedves, mondhatni oldschool figurákkal foglakozik elég széles történelmi időszakokban, de van nekik egy ideje már sci-fi range-ük is. Mindenhez van saját játékrendszerük is. A Pike & Shotte néven futó rendszer alatt több részre osztják a korszakot, úgymint az Itáliai háborúk (Italian Wars 1494-1559), Európai vallásháborúk (Wars of Religion 1524-1648), Harmincéves háború (Thirty Years War 1618-1648), Az angol polgárháború (The English Civil War 1642-1652).

A Warlord gyárt is figurát mindegyik korszakhoz javarészt fémből, azonban az én zsebemhez illő, olcsó műanyagot csak az utóbbi két korszakhoz. Melyiket is válasszam? Az ECW-hez nagyobb a képi inspiráció úgymint filmek, dokumentumfilmek történelmi újrajátszók/hagyományőrzők neten fellelhető képei, talán jobban dokumentált a résztvevő egységek kiléte kinézete mégiscsak angol nahát. Viszont érzelmileg mákszemnyit sem érint meg, egyáltalán nem vonz.

Marad a Harmincéves háború angol rövidítéssel TYW. A felütésben már kifejtettem, hogy az igazi inspirációt ez a korszak nyújt nekem. Kezdjünk hát figurát gyűjteni. Az alap felállás ugye az, hogy egyszerre kell két oldalnyi seregek felállítani, hogy ha netán lenne egy jelentkező ellenfél akinek szándékában állna játszani legyen mivel. eddig oké, de melyik legyen a két oldal. A Harmincéves háború több fázisból állt és bár többé kevésbé a katolikus és a protestáns felek harcairól szólt nem igazán lehet olyan sereget felállítani, amely minden fázisban részt vett volna. A legközelebb ehhez a Habsburg császári hadak vannak, de ezek is hol spanyol, hol osztrák színekben pompáztak. Itt tehát nincs meg az mint egyéb korok wargamejeinél rómaiak+valaki, Napóleon franciái+valaki, Harmadik birodalom+valaki.

Viszont a korszak kínál egy egyedülálló lehetőséget. Ez a lehetőség abban rejlik, hogy ekkor nem nagyon voltak még egyenruhás seregek. Ez azt jelenti, hogy a világ nyugati felének katonái minden oldalon nagyjából ugyanúgy néztek ki, ugyanolyan fegyverrel harcoltak. Azaz egy spanyol vagy egy svéd muskétás 28mm-es nagyságban nem különbözik egymástól. Ez egyébként igaz Európa keleti felére is. Egy lengyel lovas modell éppúgy lehet magyar huszár mint török szpáhi. Egyedüli különbség a zászlókban van nyilván, de ez bizony könnyen orvosolható.

Ez a jelenség elég nagy terhet vesz le a vállamról, mert általában elég sokat szoktam vacillálni az ilyen kérdésekben és annak függvényében, hogy éppen milyen behatás ér akarnék francia-spanyol, császári-svéd, vagy ECW gavallér-kerekfejű sereget felállítani. Jelenleg viszont nyugodtan fúrhatok, farigcsálhatok, ragasztgathatok, neagyisten festhetek (aki ismer az most nyugodtan röhögjön hangosan), mivel az egy két egységbe való zászlós megváltoztatásával lehet akár francia akár svéd seregem is.

Pike and shot időszaknak nevezem azt a körülbelül 200 évet amely során a gyalogság lassacskán átvette a főszerepet a lovagságtól Európa csataterein. Mindez a tűzfegyver feltalálásának és elterjedésének köszönhető pusztán haditechnikai szempontból nézve persze. Nyilván nem lehet évszámhoz kötni, de leegyszerűsítve a dolgot kezdődött Páviánál (1525. nemsokára lesz a szép kerek 491-ik évfordulója) és befejeződött az első szuronyok muskétára tűzésénél. Arról az időszakról van tehát szó, amikor az összfegyvernemi harc azt jelentette, hogy a hidegfegyveres gyalogosok fedezték a tűzfegyveres gyalogosokat és azok viszonozták ezt a szívességet. Csinálták mindezt természetesen a lovasság ellenében akik továbbra is szíves örömest felszecskázták volna őket szőröstül bőröstül.

Mondják az egész a svájciakkal kezdődött.

 A késő középkorban, a reneszánsz idején a gyalogság csak a lovagi seregek mellett statisztált arra kárhoztatva, hogy növelje a seregek méretét ne tűnjön már az utókor történészeinek egy-egy csata holmi nevetséges csetepaténak, amit pár tucat lovag úr vívott valami félreeső helyen. Na meg aztán testgyakorlást biztosítottak ezeknek az uraknak. Őket aprították ugyanis miszlikbe a jól sikerült roham során és persze felbomló soraik számtalan horrorba illő halálnemmel örvendeztették meg gazdáikat, pontosabban az ellenség gazdáit.

Hogy miért volt ez így? Leginkább annak köszönhető, hogy a gyalogságot általában harchoz, háborúhoz, csatához nem szokott, fegyverforgatásban, alakzatban harcolásban képzetlen és gyakorlatlan parasztok, városi polgárok alkották ezen időszakban.

A lovasság viszont a nemesség azon rétege volt, akik álló nap a fegyverforgatást gyakorolták. Így ha másban nem is (fegyelem, taktika), de legalább is egy másik emberi lény kardélre hányásában lényegesen nagyobb gyakorlattal rendelkeztek. Valamint rendre jobb volt a fegyverzetük is.

A kor harcászata körülbelül annyi volt, persze nagyon leegyszerűsítve, hogy a lovasság rohamozott, amit a másik fél lovassága vagy meg tudott állítani vagy nem. A gyalogság eközben ilyen-olyan hadrendben várt és ha nagyobb tömegű lovasság rohamozta meg őket saját lovasság támogatása nélkül akkor megfutott. A kellően fegyelmezett és vagy elszánt gyalogos tömeg persze meg tudott állítani egy mégoly dicső rohamban kiteljesedő lovagi sereget is, de ekkor ez még nem volt jellemző a fent vázolt okok miatt.

A lovagság/lovasság dominanciája mindaddig fennállt, amíg svájciak le nem jöttek a hegyeikből (előtte persze megmutatták a Habsburgoknak, önjelölt uraiknak, hogy ők ezt megtehetik, ha éppen akarják) és lefektették, a levágott lovagok mellett, az európai talpas zsoldos seregek alapjait.

A kor szinte valamennyi háborújában megfordultak svájci zsoldosok, akiket a kantonok afféle exportcikként bocsátottak Európa koronás főinek rendelkezésére. Előfordult, nem is egyszer, hogy mindkét hadviselő oldalon szolgált svájci alakulat akik, ha egymás ellen kellett volna harcolniuk inkább megegyeztek egymással és az egyik fél elárulva megbízóit elhagyta a csatateret. Az ember persze tanulékony állat és bizony más nemzetek nem voltak restek ellesni a svájciak módszereit sőt tovább is fejlesztették azokat.

Mi is volt ez a módszer? A svájciak szorosan zárt rendű gyalogos oszlopok alkotta négyszögekben, afféle falanxokban küzdöttek. Fegyvereik a 3-5 méter hosszú pika, alabárd és számszeríj. A pikások alkották az egység zömét, mintegy kétharmadát, a többiek támogatták a harcukat nyílpuskák lövéseivel, illetve közelharcban alabárddal. A hegylakók leghíresebb tanítványaik a spanyolok a tercióikkal illetve a német ladsknechtek voltak. Az előbbiekkel reményeim szerint még találkozni fogok.

Felmerül a kérdés, hogy miért pont ez a kor, a magas sarkú csizmák, buggyos nadrágok és spádék kora. Nos meg nem tudnám mondani.

Még középiskolás koromban olvastam Michael Moorcock Harcikutya című regényét, ami nagyon tetszett akkor. Ez nem éppen egy történelmi munka hanem inkább fantasy, de történet Harmincéves háború idején játszódik, amit a Warlord Games, korszakhoz tartozó kiegészítője a Devil’s Playground néven illet. Az ördög játszótere és Ulrich von Bek kapitány ördögnek tett szolgálatai között igen nagy az összecsengés.

A másik kiváltó ok Arturo Pérez-Reverte Alatriste kapitánya. Magyarul sajnos csak az első jelent meg a hétből a regények alapján viszont film készült Viggo Mortensennel a főszerepben. Nos ennek a filmnek a záró akkordja a rocroi-i csata wargammer szemmel nézve meglehetősen inspiráló.

Ezen kívül még ott van a Warlord Games igen kiváló oldala és bizony a figurák nyálcsorgatóan néznek ki megint csak wargammer szemmel nézve persze.

Tudni kell rólam, ha egy téma felüti a fejét, akkor abban a témában olvasok, játszok és nézek filmet. Szóval ezen sorok írásakor Francia históriákat olvasok (Robert Merle, francia vallásháborúk ideje, de elmegy), Devil’s Whore-t, To Kill a King, Cromwell (ECW, de belefér) nézek és Pike and Shot (Slitherine Ltd. TYW na ez ponjó ) játszok (meg Fallout 4-et, de hát az Fallout, azt bármikor lehet).

Ennek a blognak a célja nem más, mint annak a dokumentálása, hogy miket követek el konvertálás címén egynémely fém és műanyag figurákkal, amiket eredendően tabletop wargame céljára hoztak létre. Meg lehet más egyéb is persze :). Ugyanakkor nem teszek elhamarkodott ígéreteket sem a gyakori, pláne rendszeres frissítésekről, bejegyzésekről. Az egész dolog „jól megfontolás” mentesen hirtelen felindulásból történik. Szóval majd meglátjuk. Amire viszont ígéretet teszek, hogy a blogban még véletlenül sem törekszem a hobbi angol szakkifejezéseinek szép magyarítására mi több sok esetben akkor is a helyi argót használom, ha annak van szép magyar megfelelője azaz mindent úgy mondok ahogy megszoktam és még ráadásul kevergélni is fogom.